2014. augusztus 19., kedd

Tizenhetedik fejezet

A téli szünet további részében bejártam a kastélyt, és gondolkoztam. Néhányszor belefutottam pár tanárba, de nem szóltak rám, hogy ne csatangoljak egyedül a folyosókon. Jól éreztem magam, ahogy a kastély ódon falai között sétáltam, és nem volt a közelemben senki. Úgy éreztem, mintha enyém lenne az egész hely. Felfedeztem titkos folyosókat, amiken még soha sem jártam, néha elbeszélgettem egy-egy festménnyel, máskor csak egyedül ültem az egyik sarokban és gondolkoztam.
Sokszor eszembe jutott a szülő anyám. Igaz nem találkoztam vele, de a lelkem egy kis részében mindig is érezni fogom őt. Elképzeltem, hogy milyen lehetett. Lelki szemeim előtt egy barna hajú, barna szemű nő képe jelent meg, akinek az arca nagyon hasonlított az enyémhez. Mindig mosolygott, és ettől úgy éreztem, hogy nekem is azt kell tennem. A boldog pillanataimnak általában egy másik gondolat vetett végett. Az, hogy mi történhetett vele. Abba száz százalékig biztos vagyok, hogy már nem él, és valahol mélyen belül érzem, hogy nem természetes halállal halt meg. Az apámat is próbálom oda képzelni mellé, de nem ment. Hiába próbálkoztam.
A téli szünet végén szépen, lassan megtelt az iskola diákokkal. Elhatároztam, hogy kimegyek az előcsarnokba, leülök egy padra és ott várom Rorit és Dracot. Egy kis idő után a bejárati ajtón egyre több diák özönlött a csarnokba. Amint meglátták a barátaikat, megálltak beszélgetni, meg nevetgélni, ezzel pedig egy jó nagy dugó alakult ki. Már épp kezdtem félni, hogy nem fogom őket megtalálni, amikor megláttam egy szőke fejet. Nagyot dobbant a szívem, és rögtön felálltam. Draco mogorva arcot vágva próbált átvágni a tömegen, kevés sikerrel. Mintha megérezte volna, hogy nézem, felkapta a fejét, és mikor a szemeink találkoztak, elmosolyodott. De volt valami fura a mosolyában. Valami féle feszültség. Pár percig tartott, amíg átverekedte magát a tömegen és oda ért hozzám.
- Szia. – köszöntem vigyorogva.
Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, mert csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott.
- Szia. – köszönt ő is mosolyogva.
Egy pillanatra megint láttam az arcán a feszültséget, de hamar el is tűnt. Betudtam annak, hogy feszélyezve érzi magát. Ekkor bukkant fel Rori. A nyakamba ugrott és úgy vigyorgott, mint aki beleesett egy jó nagy kondér boldogság szérumba.
- Megszületett! – kiabálta, amikor elengedett.
Páran felénk fordultak, de nem foglalkoztam vele. Nem értettem, hogy miről beszél Rori.
- Ki született meg? – kérdeztem, amitől egy kicsit alább hagyott a jó kedve.
- Hát a húgom! – tolt az arcom elé egy képet.
A fotón egy mosolygós kisbaba nézett vissza rám. Pici barna hajával és szintén barna szemével jobban hasonlított Rorira, mint azt kellene.
- Nagyon aranyos. – mondtam mosolyogva. – Mi a neve?
- Sarah Dolohov. – tért vissza barátnőm iménti jó kedve.
Kivette a képet a kezemből, és oda adta Draconak is. Ő először egy kicsit furcsán nézte a képet, aztán végül elmosolyodott. Miután ő is azt mondta, hogy aranyos, Rori boldogan elkezdett húzni minket a klubhelyiség felé.
Nem tudtam beszélni rendesen Dracoval, mert Rori folyton ott ugrált körülöttem. Annyira boldog volt, hogy minden mást elfelejtett, de elnéztem neki. Elvégre mire is vannak a barátok?

Elkezdődött a tanítás, és pár változással minden a régi lett. Rorival elválaszthatatlanok lettünk, ami jó volt, de néha idegesített. Dracoval is találkozgattam titokban. Elmesélte, hogy idén nem mentek el a karácsonyi bálra, aminek nagyon örült. Hallgatnia kellett anyám sopánkodását afelől, hogy nem mentem haza. Más nem igazán történ még otthon. Legalábbis Draco ezt mondta, de éreztem, hogy eltitkol valamit. Nem kérdeztem rá, mert úgy voltam vele, hogy majd ha el akarja mondani, akkor elmondja. Én is elmeséltem neki, hogy miket csináltam addig a kastélyban. Meséltem neki anyámról is, és a titkos folyosókról is. Jó érzés volt végre valakivel nyíltan beszélgetni. Rorival ezt nem lehetett. Folyton a húgával volt elfoglalva, de sejtettem, hogy ez a dolog hamar le fog csengeni. Egyik reggel a faliújságon találtunk egy új papírt, amin ez állt:

HOPPANÁLÁSI TANFOLYAM

Mindazon tanulók, akik betöltötték, vagy augusztus 31-ig betöltik tizenhetedik életévüket, részt vehetnek a tizenkét hetes hoppanálási tanfolyamon, amelyet a Mágiaügyi Minisztérium oktatója vezet. Aki részt kíván venni a tanfolyamon, tüntesse fel a nevét jelen hirdetmény alsó részén. A tanfolyam térítési díja: 12 galleon.

Mindenki nagyon izgatott lett. Mindig is vágytam arra, hogy megtanulhassam az utazásnak ezt a módját. A minisztériumból érkezett egy Wilkie Derrenggel nevű varázsló, és ő kezdett el tanítani bennünket a hopponálásra. Nem hittem azt, hogy könnyű lesz megtanulni, de azt se hittem volna, hogy ennyire nehéz. Eltelt a január és a február is, de nem történ semmi változás. Egyszer majdnem sikerült, csak annyira koncentráltam, hogy elestem. Persze a többiek jól kinevettek, de nem foglalkoztam velük.
Március elsején aztán történ valami, amitől újra beindult az iskola pletykahálózata. Ront megmérgezték. Mindenki megijedt, hiszen eszükbe jutott a másodikban történ merényletek, és néhányan attól féltek, hogy újra megtörtén, de én tudtam, hogy ez marhaság. Harry megölt azt a baziliszkuszt, ami a felelős volt a merényletekért, és a Nagyúr nem foglalkozna újra azzal a kamrával. Pár nappal az eset után belefutottam Hermionéba. Épp a gyengélkedőről jött ki sugárzó mosollyal az arcán.
- Szia. – állítottam meg. – Beszélhetnénk?
Ebben az évben egy kicsit megromlott a kapcsolatunk, amitől ez a helyzet egy kissé kínossá vált.
- Persze. – mosolygott kedvesen.
Nem látszott rajta, hogy észrevett volna valami változást. Lehet, hogy csak én reagálom túl. Bementünk a legközelebbi terembe. Hermione felült az egyik asztalra, én meg megálltam előtte.
- Hogy van Ron? – kérdeztem bevezetés képen.
- Egyre jobban, csak nem akar tanulni. – mondta egy ki szeretetből fakadó rosszallással.
- Mi történt vele? – böktem ki végre.
- Sejtettem, hogy erre vagy kíváncsi. – mosolygott rám kedvesen. – Elsején volt a születés napja, és véletlenül megevett egy Harrynek címzett csokoládét, amibe szerelmi bájital volt keverve. Harry elvitte Lumpsluckhoz, hogy helyre hozzák. Miután megitatták az ellen anyaggal a professzor adott nekik egy kis italt, amibe kiderült, hogy mérget kevertek. Ha Harrynek nem jutott volna eszébe a bezoár, akkor meghalt volna.
A hangja szomorú lett, mire befejezte.
- Nem tudjátok, hogy ki rakta bele a mérget? – érdeklődtem, mert volt egy nagyon rossz sejtésem, amiről nem akartam, hogy beigazolódjon.
- Nem. Az üveg bontatlan volt, mielőtt Lumpsluck töltött volna belőle.
- Honnan volt az üveg? – kérdeztem egyre izgatottabban.
- A kocsmából hozatta fel. Ajándék volt valakinek karácsonyra, de Lumpsluck meggondolta magát, és inkább megtartotta.
- Az nem derült ki, hogy kinek akarta adni?
- Nem. –rázta a fejét tanácstalanul Hermione, majd hirtelen felpattant. – Nekem most mennem kell, mert még meg kell írnom az átváltoztatás tan leckét.
Kiment a teremből, egyedül hagyva a gondolataimmal.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem Dracot.
A klubhelyiségben voltunk, és túl sokan voltak a közelben. Mikor bólintott kivezettem abba a terembe, ahol már párszor megfordultunk. Amint becsuktam az ajtót azonnal magához húzott, mire én átöleltem.
- Mi a baj? – kérdezte, bár a hangjából éreztem, hogy tudja a választ.
- Te voltál! Igaz? – léptem hátrébb, hogy bele tudjak nézni a szemébe.
- Mi?
- Te raktad a mérget az üvegbe. Lumpsluck Dumbledorenak akarta adni karácsonykor, de inkább megtartotta.
- Ezt honnan tudod? – kérdezte egy kicsit meglepetten.
- Ki következtettem. Nem volt nehéz. Ezt be kell fejezned! – megfogtam az arcát, és mélyen belenéztem a szemébe.
- Te is tudod, hogy nem tehetem. – rátette a kezét a kezemre. – Meg kell tennem, különben megöl.
- Elszökünk. – mondtam hirtelen.
Magamon is meglepődtem ettől a kijelentéstől. Mióta vagyok én ilyen gyerekes és gyáva?
- Nem. Nem szökünk el. – javítottam ki magam. – Harcolunk!
Draco elmosolyodott, és most ő vette a kezébe az arcomat.
- Mindig is csodáltalak a bátorságod miatt. – mondta, majd megcsókolt.
Mikor elszakadtunk egymástól, komoly arckifejezést erőltettem az arcomra és úgy néztem rá.
- Ne csinálj semmi meggondolatlanságot! Ha így folytatod, még a végén az egész iskolát megmérgezed, csak pont azt nem, akit kellene. Lehet, hogy véletlenül engem átkozol meg legközelebb. – próbáltam az érzelmeire hatni, mert nem szerettem volna, ha folytatja. Nagyon veszélyes játékot, és ha veszít, annak nagyon súlyos következménye lesz.
- Ilyennel még csak ne is szórakozz! – megborzongott és magához ölelt.
Átadtam magam az érzésnek, de közben éreztem, hogy valami nincs rendben. Nevezhetjük hatodik érzéknek, vagy női megérzésnek, az most nem fontos. Volt valami a levegőben, ami ha bekövetkezik, nagy változást hoz magával

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! :)
Lett egy kis szabadidőm, így sikerült össze hoznom ezt a fejezetet. :) Remélem jól sikerült, és nem vesztettelek el titeket ezzel a kieséssel. Sajnos nem tudom, hogy mikor hozom a következő részt, mert még mindig nem végeztünk a házzal, de igyekszek ;) Az meg szinte biztos, hogy ha elkezdődik a suli, csak hétvégén tudok részeket hozni, mert hétköznap nem gépezhetek. :(
Köszönöm, hogy elolvastad! ♥

Karool. ☻

10 megjegyzés:

  1. Mult heten talaltam meg a blogod facebookon es imadom! fantasztikusan irsz! eddig az volt a velemenyem h Draco egy hm mondjuk ki. pocsfej. de ebbol a szempontbol olvasva a tortenetet Draco parti lettem :) team Draco. <3 varom a kovetkezo reszt! siess vele :)
    Rékuczy<3

    VálaszTörlés
  2. Ééééééés.... dobpergést kérek! Ba-ba-bam-ba-bamm... <--(ez volt a dobpergés) Visszatért a mi elveszett báránykánk! :DD
    Szia! :)
    Fu, annyira jól esett végre megint olvasni ezt! Már tényleg hiányzott (persze megértem, hogy miért nem volt rész). Csak, hogy ne keveredjünk össze, kezdjük a végével. :P "Volt valami a levegőben, ami ha bekövetkezik, nagy változást hoz magával" Ez meg még is mi akar lenni? Szándékos kínzás? Magyarázatot követelek! Most miért kellett így befejezni? Most akkor amíg ki nem derül, hogy mi van, megesz a fene. Egy hatalmas alagút lesz az oldalamon. Előre szólok, ha belehalok a te hibád lesz és megígérem, kísérteni foglak. :D Visszajövök a halálból, hogy megtudjam mi lett.
    De komolyra fordítva a szót, tényleg nem szép dolog így játszani szegény olvasóid idegzetével (ejnye-ejnye). És most folytatnám a közepével, a hoppanálással (így kell írni?). Úgy néz ki nem megy neki, de mibe fogadunk, hogy ebből még baj lesz, hogy nem megy? Vagy majd pont akkor fog menni amikor baj van. Ahj... fogalmam sincs. Mondd, mit tervezel? Csak így négyszemközt. :DD
    És itt van a szerelmespárunk ahw... milyen kis cukik már, a maguk fura módján... :) Annyira várom, hogy valami rossz történjen velük... XD (szemét vagyok) De komolyan várom, mert az mindig olyan izgi tud lenni, amikor kínlódnak valami miatt, vagy nagy a veszély és csak... nem tudom megmagyarázni, de na...
    Azt hiszem itt abba is hagyom mielőtt még jobban eltérnék a tárgytól. :)
    Várom a kövit!
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első részhez ennyi a hozzá fűzni valóm: :P
      Szia! :D
      Igen. Direkt téged akarlak vele kínozni. :D Na jó, nem. :P
      A hopponlással nem szándékoztam semmit, de most hogy mondod... :D
      A kövi részt akkor nagyon fogod szeretni, mert jön egy "kis" izgalom. :)
      Holnap hozom is, mivel sikeresen megírtam. :D

      Karool

      Törlés
  3. Szia:3 Ma találtam a blogodat és végigolvastam egyből:D Annyira tetszik*-* Egyetértek az előttem kommentelővel, én is Draco-párti lettem:D Imádom, ahogy írsz, részletes de nem túlságosan és így pont jó (: Maga a történet is tetszik, a blog kinézete is, stb. Egyszóval TÖKÉLETEEES*------* Nagyon tetszik még az ötlet is, hogy a könyv és a film történéseit teljesen más szemszögből írod le. Nekem tuti nem jutna eszembe ilyen 'asdfghjkl*-*' fanfictiont írni, szóval irigyellek:D
    #TeamDraco
    #Delisa♥:33
    Könyörögve kérlek, minél hamarabb hozd az új részt, mert megátkozlak ha nem:@:Ddddd
    XXX
    Cs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Köszönöm széépen. :D
      Ez a Delisa tetszik. :D
      Holnap hozom. ;) nem kell megátkozni. :P

      Törlés
  4. Szia,nemrég találtam a blogodat és imádom!Nagyon tetszik ahogy írsz,még néha bele is élem magam.Kíváncsian várom a folytatást,Elisa és Draco tök aranyosak :3^^

    VálaszTörlés
  5. szia :) egyszerűen nem tudom nem imádni a blogodat <3 mielőtt elkezdtem kis híján utáltam Malfoy-t. de mióta olvasom a blogod megkedveltem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm. :)

      Törlés