2014. december 20., szombat

Harmincadik fejezet

Pár napra rá, Draco is megérkezett. Kicsattanó örömmel fogadtam, és nem törődve a körülöttünk állókkal, megöleltem. Ő azonban nem volt olyan boldog. Folyton arról panaszkodott, hogy Harry elvette a pálcáját. Próbáltam nyugtatni, hogy majd úgyis kap újat, de nem hallgatott rám, ezért hát nem volt más választásom, mint hogy békén hagyjam.
Két hét múlva újra vissza állt minden a rendes kerékvágásba. A halálfalók újra átvették a hatalmat, viszont én meghúztam magam. Nem volt tanácsos azok után is folytatnom az akciómat, miután mindenki megtudta, hogy a trió megszökött a Malfoy házból, és hogy ezek után apám mérges lett rájuk. A halálfalók rajtam köszörülték a nyelvüket, de nem foglalkoztam velük, mert úgy gondoltam, hogy nem éri meg. Egyik nap felröppent a hír, hogy Harry, Hermione és Ron betörtek a Gringots-ba, és elvittek valamit. Azzal senki nem foglalkozott, hogy vajon mit vihettek el, mert mindenkit az foglalkoztatott, hogy egy sárkány hátán menekültek el. Hittem is, meg nem is, ugyanis annyi kitalált mesét hallottam már itt a Roxfortban, hogy nem tudtam, hogy mit higgyek el, és mit nem.
Aztán végre május másodikán megtörtént az, amire mindenki várt, és készült...

Éppen egy DS edzést tartottunk a Szükség Szobájában, amikor az egyik festmény, amely egy velünk egyidős lány ábrázolt, megszólalt.
- Vendégek érkeztek! - mondta, majd eltűnt.
Én nem értettem semmit, de Neville azonnal odaszaladt, kinyitotta, és eltűnt a mögötte lévő folyosón. Többen várakozóan néztek a képre, én pedig értetlenül. Volt ugyanis pár diák, akik régebb óta itt vannak, ugyanis őket a Carowk fivérek kiüldözték volna a kastélyból, ha nem bújnak el. Köztük volt Neville is. Ők megtalálták ezt a helyet, és beköltöztek. Több perc telt el, mire kinyílt a festmény. A teremben egy pillanatra megfagyott a levegő, majd mindenki tapsolni kezdett. Neville oldalán ott állt a trio, akik kissé megviseltnek néztek ki, viszont itt voltak, és ez volt a lényeg.
Nézzétek, ki van itt! Ugye, megmondtam! - Szólalt meg Neville sugárzó arccal.
HARRY!
Itt van Potter, itt van POTTER!
Ron!
Hermione!
Mindenki egyszerre kezdett el beszélni, sikongatni, és tapsolni, én meg csak álltam az ujjongó tömeg kellős közepén, mint egy rakás szerencsétlenség. Nem tudtam eldönteni, hogy a trió felbukkanása jó, vagy rossz jel.
Jól van már, jól van, elég volt! - csititotta a többieket Neville.
Hol vagyunk?
Hát a Szükség Szobájában! – nevetett Neville. – Pofás kis hely lett, mi? Mikor Carrow-ék elől menekültem, tudtam, hogy csak egyetlen biztos búvóhely van a suliban. Sikerült bejutnom az ajtón...
Aztán elmagyarázták, hogy hogyan kerültek ide, viszont a vége előtt, Hermione megtalált a szemével. Olyan arcal nézett rám, mintha nem tudná eldönteni, hogy mit gondoljon rólam.
- Szia! - szólalt meg semleges hangon, mire mindenki abbahagyta az izgatott mesélést, és rám nézett. Én viszont csak az ő szemébe néztem. A barátnőm volt, ezért fontos volt számomra az, hogy mit gondol rólam!
- Hali! - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kell! - mondta.
- Ez igaz! - vágott közbe Harry. - De nem most! Van ennél fontosabb dolgunk is! Sietnünk kell!
Mit találtál ki, Harry? Mit csinálunk? – kérdezte Seamus. – Mi a terved?
A tervem… Ronnal és Hermionéval el kell intéznünk valamit, aztán eltűnünk.
Mi az, hogy eltűntök?
Csak rövid időre jöttünk – dörzsölte a homlokát Harry – El kell intéznünk egy fontos dolgot…
Mit?
Azt… nem mondhatom meg.
Miért nem mondhatod meg nekünk? A Tudjukki elleni harccal kapcsolatos a dolog, igaz?
Hát… igen…
Akkor segítünk.
Mindenki fellelkesült, és újra hangzavar töltötte be a termet.
Ezt ti nem érthetitek. Nem mondhatjuk el nektek. El kell végeznünk valamit – de magunkban.
Miért? – makacskodott Neville.
Mert… – Dumbledore megbízott minket egy feladattal, és kérte, hogy ne mondjuk el senkinek… szóval azt akarta, hogy mi végezzük el, csak mi hárman.
Mi a Sereg vagyunk – szögezte le Neville. – Dumbledore Serege. Együtt maradtunk, tartottuk itt a frontot, amíg ti hárman nem tudom, hol jártatok…
Nem kéjutazáson voltunk, haver – mondta Ron
Elhiszem, de akkor se értem, miért nem bíztok bennünk. Mindenki, aki itt van a Szobában, harcolt, és mind azért vannak itt, mert Carrow-ék bekergették őket. Mindenki, aki itt van, bizonyította, hogy kitart Dumbledore mellett… és mellettetek.
Figyeljetek... – kezdte Harry, de hirtelen kinyílt a festmény, és kimászott belőle Dean és Luna.
Harry újra elkezdte magyarázni, hogy nem segíthetünk, amikor újra kinyílt a festmény, és kilépett rajta Ginny, a Weasley ikrek, és Lee Jordan.
Miért ne segíthetnének? - szólalt hirtelen meg Ron
Micsoda?
Segíthetnek.
Igaza van Ronnak. Azt se tudjuk, mit keresünk, jól jön a segítségük. – szólalt meg Hermione is. – Nem kell mindent egyedül csinálnod.
- Jól van – adta meg magát Harry. - Meg kell keresnünk valamit Valamit, ami… ami segít legyőznünk Tudjukkit. Az a valami itt van a Roxfortban, de nem tudjuk, hol. Valószínű, hogy Hollóhátihoz kötődik. Tud valaki ilyen tárgyról? Találkozott valaki közületek olyasmivel, amin például rajta volt Hollóháti sasmadara?
Hát, ott van például az elveszett diadémja. Meséltem neked róla, Harry, nem emlékszel? Mondtam, hogy apa próbálja rekonstruálni Hollóháti elveszett diadémját.
Ez nagyon szép, Luna, csakhogy az elveszett diadém el van veszve. Ez egy lényeges tulajdonsága. - mondta Michael Corner.
Mikor veszett el? – kérdezte Harry.
Azt mondják, sok száz éve – válaszolt Cho. – Flitwick professzor szerint Hollóháti halálakor tűnt el. Sokan keresték, de senki nem akadt a nyomára, igaz?
A többi Hollóhátas bólogatott. Cho felajánlotta Harrynek, hogy ha érdekli, hogy hogyan néz ki a diadém, akkor felviszi a klubhelyiségbe, és megmutatja, mert az egyik szobron rajta vam
- Figyeljetek: tudom, hogy nem jutunk vele sokkal előbbre, de azért felmegyek megnézni a szobrot, hogy legalább tudjam, milyen az a diadém. Várjatok meg itt, és vigyázzatok – tudjátok – a másikra.
Cho felállt, hogy elkisérje Harryt, de Ginny azonnal közbe vágott.
Majd Luna felmegy vele! Felkíséred Harryt, ugye, Luna?
Persze, nagyon szívesen – montda boldogan Luna, mire Cho vissza ült.
Hogy jutunk ki? – fordult Neville-hez Harry.
Erre.
Harry és Luna kiléptek a teremből. Pár másodperc múlva Ron oda súgott valamit Hermionének, amitől a lány először elcsodálkozott, majd hevesen bolodgatni kezdett. Megfogta Ron kezét, és elkezdte húzni az ajtó felé. Többen is utánnuk kiabáltak, hogy hova mennek, de nem válaszoltak. Egy kis idő múlva újra kinyílt a festmény, és kilépetek belőle a Főnix Rendjének a tagjai. Úgy tíz perc várakozás múlva, Harry és Luna visszatértek.
Mi a helyzet, Harry? – sietett Harry elé Lupin, mikor meglátta, hogy jön.
Voldemort úton van, elbarikádozzák az iskolát, Piton megfutamodott… Te hogy kerülsz ide? Kitől tudtad meg?
Üzentünk a Sereg többi tagjának – magyarázta Fred. – Csúnya dolog lett volna kihagyni őket a buliból. A DS-től meg eljutott a hír a Főnix Rendjéhez, szóval rendesen beindult a riadólánc.
Mi az első lépés? – rikkantotta George. – Mit csinálunk?
A kiskorúakat kimenekítik a kastélyból – mondta Harry. – Most mindenki a nagyterembe megy, ott lesz az eligazítás. Harcolni fogunk.
A többiekkel együtt elhagytam a Szükség Szobáját, és a Nagyterem felé indultam. Nem kellett sokat várnunk, mire megérkezett McGalagony. Nagy vonalakban elmondta, hogy Voldemort ide tart, és hogy mi küzdeni fogunk ellene.
– …az evakuálást Frics úr és Madam Pomfrey felügyeli. Prefektusok, amikor kiadom az utasítást, sorakoztassák fel a házak tanulóit, és a fegyelem biztosítása mellett vezessék őket az evakuálási pontra.
Ernie Macmillan felpattant, és ezt harsogta:
És aki maradni akar, hogy harcoljon?
A nagykorúak maradhatnak – felelte McGalagony.
És mi lesz a holminkkal? – kérdezte egy hollóhátas lány. – A ládánkkal meg a baglyunkkal?
Nincs idő az ingóságokkal foglalkozni – jelentette ki McGalagony. – Most csak az a fontos, hogy épségben kijuttassuk innen magukat.
Hol van Piton professzor? – kiabálta egy lány a Mardekár asztala mellől.
Az igazgató úr, közkeletű kifejezéssel élve, kereket oldott – válaszolta McGalagony professzor, mire a Griffendél, a Hugrabug és a Hollóhát asztala üdvrivalgásban tört ki.
Már megkezdtük a kastély mágikus védelmének kiépítését – folytatta McGalagony –, de az további megerősítésre szorul, különben aligha tartóztatja fel őket sokáig. Ezért arra kérem magukat, gyorsan és fegyelmezetten vonuljanak el, és kövessék a prefektusok…
Hirtelen egy éles éles hang töltötte be a termet, mire mindenki elhallgatott. A vér megfagyott az ereimben, amikor rájöttem, hogy apám hangját hallom. Nem tudtam megállapítani, hogy honnan jön a hang, de az nem is volt érdekes.
Tudom, hogy harcolni készültök. Az ellenállás azonban reménytelen. Nincs esélyetek ellenem. Nem áll szándékomban megölni titeket. Mélyen tisztelem a Roxfort tanárait, és nem kívánok mágusvért ontani. Adjátok ki Harry Pottert, és nem esik bántódásotok. Adjátok ki Harry Pottert, és megkímélem az iskolát. Adjátok ki Harry Pottert, és megjutalmazlak benneteket. Éjfélig kaptok időt.
Csend telepedett a teremre, amiben még ott viszhangoztak Voldemort szavai. Egy pillanattal később a mellettem álló Pansy Parkinosn visító hangon megszólalt:


De hát ott van! Ott van Potter! Fogjátok meg!
Nem tudtam elhinni, hogy van képe ezt mondani. Elborította az agyamat a köd, és nem láttam, nem hallottam semmit. Mire újra működtek az érzékszerveim meghallottam egy lány visítását. Bele tellett pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy Parkinson sikít. Mindenki felénk nézett, még a tanárok is. A kézfejembe hasított a fájdalom, amikor rájöttem, hogy behíztam neki egyet. Hirtelen elmosolyodtam.
- Ó, hogy én ezt mióta meg akartam tenni. - mondtam gonosz vigyorral az arcomon, majd elindultam Harry felé, és mellé álltam.
- Remélem most már nem kételkedtek abban, hogy ki mellett állok. - súgtam oda neki.

Nem válaszolt, de megmozdult a szája.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Hali! :)

Annyira sajnálom, hogy folyton kések. :( Remélem azért annyira nem haragszotok rám. ;)
Na, milyen lett? 
(A legtöbb párbeszédet a könyvből másoltam, azért lehet ismerős! Mivel hű akartam maradni, muszáj volt.)

Köszönöm, hogy elolvastad! :) ♥

3 megjegyzés:

  1. 1.kommentelő!*o* imádom az irasodat ahogy van. Egyszerűen jokedvem lesz ha olvasom. Sok sikert a jovoben puszi xxxDiana

    VálaszTörlés
  2. Szia^^
    Nagyonnagyon jó lett*-* már nagyon vártam:3
    Siess a kövivel!(:
    xx

    VálaszTörlés
  3. Szia! Kapsz tőlem egy díjat mert nagyon szeretem a blogodat! Az egyik kedvencem! :) <3
    Link: https://lolitha-elete.blogspot.hu

    VálaszTörlés