Pár
napra rá, Draco is megérkezett. Kicsattanó örömmel fogadtam, és
nem törődve a körülöttünk állókkal, megöleltem. Ő azonban
nem volt olyan boldog. Folyton arról panaszkodott, hogy Harry
elvette a pálcáját. Próbáltam nyugtatni, hogy majd úgyis kap
újat, de nem hallgatott rám, ezért hát nem volt más választásom,
mint hogy békén hagyjam.
Két
hét múlva újra vissza állt minden a rendes kerékvágásba. A
halálfalók újra átvették a hatalmat, viszont én meghúztam
magam. Nem volt tanácsos azok után is folytatnom az akciómat,
miután mindenki megtudta, hogy a trió megszökött a Malfoy házból,
és hogy ezek után apám mérges lett rájuk. A halálfalók rajtam
köszörülték a nyelvüket, de nem foglalkoztam velük, mert úgy
gondoltam, hogy nem éri meg. Egyik nap felröppent a hír, hogy
Harry, Hermione és Ron betörtek a Gringots-ba, és elvittek
valamit. Azzal senki nem foglalkozott, hogy vajon mit vihettek el,
mert mindenkit az foglalkoztatott, hogy egy sárkány hátán
menekültek el. Hittem is, meg nem is, ugyanis annyi kitalált mesét
hallottam már itt a Roxfortban, hogy nem tudtam, hogy mit higgyek
el, és mit nem.
Aztán
végre május másodikán megtörtént az, amire mindenki várt, és
készült...
Éppen
egy DS edzést tartottunk a Szükség Szobájában, amikor az egyik
festmény, amely egy velünk egyidős lány ábrázolt, megszólalt.
-
Vendégek érkeztek! - mondta, majd eltűnt.
Én
nem értettem semmit, de Neville azonnal odaszaladt, kinyitotta, és
eltűnt a mögötte lévő folyosón. Többen várakozóan néztek a
képre, én pedig értetlenül. Volt ugyanis pár diák, akik régebb
óta itt vannak, ugyanis őket a Carowk fivérek kiüldözték volna
a kastélyból, ha nem bújnak el. Köztük volt Neville is. Ők
megtalálták ezt a helyet, és beköltöztek. Több perc telt el,
mire kinyílt a festmény. A teremben egy pillanatra megfagyott a
levegő, majd mindenki tapsolni kezdett. Neville oldalán ott állt a
trio, akik kissé megviseltnek néztek ki, viszont itt voltak, és ez
volt a lényeg.
–
Nézzétek, ki van
itt! Ugye, megmondtam! - Szólalt meg
Neville sugárzó arccal.
– HARRY!
– Itt
van Potter, itt van POTTER!
– Ron!
–
Hermione!
Mindenki
egyszerre kezdett el beszélni, sikongatni, és tapsolni, én meg
csak álltam az ujjongó tömeg kellős közepén, mint egy rakás
szerencsétlenség. Nem tudtam eldönteni, hogy a trió felbukkanása
jó, vagy rossz jel.
–
Jól van már, jól
van, elég volt! - csititotta a
többieket Neville.
–
Hol vagyunk?
–
Hát a Szükség
Szobájában! – nevetett Neville. – Pofás kis hely lett, mi?
Mikor Carrow-ék elől menekültem, tudtam, hogy csak egyetlen biztos
búvóhely van a suliban. Sikerült bejutnom az ajtón...
Aztán
elmagyarázták, hogy hogyan kerültek ide, viszont a vége előtt,
Hermione megtalált a szemével. Olyan arcal nézett rám, mintha nem
tudná eldönteni, hogy mit gondoljon rólam.
-
Szia! - szólalt meg semleges hangon, mire mindenki abbahagyta az
izgatott mesélést, és rám nézett. Én viszont csak az ő szemébe
néztem. A barátnőm volt, ezért fontos volt számomra az, hogy mit
gondol rólam!
-
Hali! - köszöntem vissza.
-
Beszélnünk kell! - mondta.
-
Ez igaz! - vágott közbe Harry. - De nem most! Van ennél fontosabb
dolgunk is! Sietnünk kell!
–
Mit találtál ki,
Harry? Mit csinálunk? – kérdezte Seamus. – Mi a terved?
–
A tervem… Ronnal
és Hermionéval el kell intéznünk valamit, aztán eltűnünk.
– Mi
az, hogy eltűntök?
–
Csak rövid időre
jöttünk – dörzsölte a
homlokát Harry
– El kell intéznünk egy fontos dolgot…
– Mit?
–
Azt… nem mondhatom
meg.
– Miért
nem mondhatod meg nekünk? A Tudjukki elleni harccal kapcsolatos a
dolog, igaz?
– Hát…
igen…
–
Akkor segítünk.
Mindenki
fellelkesült, és újra hangzavar töltötte be a termet.
–
Ezt ti nem
érthetitek. Nem mondhatjuk el nektek. El kell végeznünk
valamit – de magunkban.
– Miért?
– makacskodott Neville.
– Mert…
– Dumbledore megbízott minket egy feladattal, és kérte, hogy ne
mondjuk el senkinek… szóval azt akarta, hogy mi végezzük el,
csak mi hárman.
– Mi
a Sereg vagyunk – szögezte le Neville. – Dumbledore Serege.
Együtt maradtunk, tartottuk itt a frontot, amíg ti hárman nem
tudom, hol jártatok…
– Nem
kéjutazáson voltunk, haver – mondta Ron
– Elhiszem,
de akkor se értem, miért nem bíztok bennünk. Mindenki, aki itt
van a Szobában, harcolt, és mind azért vannak itt, mert Carrow-ék
bekergették őket. Mindenki, aki itt van, bizonyította, hogy kitart
Dumbledore mellett… és mellettetek.
– Figyeljetek...
– kezdte Harry, de hirtelen kinyílt a festmény, és kimászott
belőle Dean és Luna.
Harry
újra elkezdte magyarázni, hogy nem segíthetünk, amikor újra
kinyílt a festmény, és kilépett rajta Ginny, a Weasley ikrek, és
Lee Jordan.
–
Miért ne
segíthetnének? - szólalt hirtelen meg
Ron
–
Micsoda?
–
Segíthetnek.
–
Igaza van Ronnak.
Azt se tudjuk, mit keresünk, jól jön a segítségük. – szólalt
meg Hermione is. – Nem kell mindent
egyedül csinálnod.
-
Jól van – adta
meg magát Harry. - Meg
kell keresnünk valamit Valamit, ami… ami segít legyőznünk
Tudjukkit. Az a valami itt van a Roxfortban, de nem tudjuk, hol.
Valószínű, hogy Hollóhátihoz kötődik. Tud valaki ilyen
tárgyról? Találkozott valaki közületek olyasmivel, amin például
rajta volt Hollóháti sasmadara?
–
Hát, ott van
például az elveszett diadémja. Meséltem neked róla, Harry, nem
emlékszel? Mondtam, hogy apa próbálja rekonstruálni Hollóháti
elveszett diadémját.
–
Ez nagyon szép,
Luna, csakhogy az elveszett diadém el van veszve. Ez egy lényeges
tulajdonsága. -
mondta Michael Corner.
– Mikor
veszett el? – kérdezte Harry.
–
Azt mondják, sok
száz éve – válaszolt
Cho. – Flitwick professzor szerint Hollóháti halálakor tűnt el.
Sokan keresték, de senki nem akadt a nyomára, igaz?
A
többi Hollóhátas bólogatott. Cho felajánlotta Harrynek, hogy ha
érdekli, hogy hogyan néz ki a diadém, akkor felviszi a
klubhelyiségbe, és megmutatja, mert az egyik szobron rajta vam
-
Figyeljetek: tudom, hogy nem jutunk vele
sokkal előbbre, de azért felmegyek megnézni a szobrot, hogy
legalább tudjam, milyen az a diadém. Várjatok meg itt, és
vigyázzatok – tudjátok – a másikra.
Cho
felállt, hogy elkisérje Harryt, de
Ginny azonnal közbe vágott.
– Majd
Luna felmegy vele! Felkíséred Harryt, ugye, Luna?
–
Persze, nagyon
szívesen – montda
boldogan
Luna, mire Cho vissza ült.
– Hogy
jutunk ki? – fordult Neville-hez Harry.
–
Erre.
Harry
és Luna kiléptek a teremből. Pár másodperc múlva Ron oda súgott
valamit Hermionének, amitől a lány először elcsodálkozott, majd
hevesen bolodgatni kezdett. Megfogta Ron kezét, és elkezdte húzni
az ajtó felé. Többen is utánnuk kiabáltak, hogy hova mennek, de
nem válaszoltak. Egy kis idő múlva újra kinyílt a festmény, és
kilépetek belőle a Főnix Rendjének a tagjai. Úgy
tíz perc várakozás múlva, Harry és Luna visszatértek.
–
Mi a helyzet, Harry?
– sietett Harry elé Lupin, mikor
meglátta, hogy jön.
–
Voldemort úton van,
elbarikádozzák az iskolát, Piton megfutamodott… Te hogy kerülsz
ide? Kitől tudtad meg?
–
Üzentünk a Sereg
többi tagjának – magyarázta Fred. – Csúnya dolog lett volna
kihagyni őket a buliból. A DS-től meg eljutott a hír a Főnix
Rendjéhez, szóval rendesen beindult a riadólánc.
–
Mi az első lépés?
– rikkantotta George. – Mit csinálunk?
–
A kiskorúakat
kimenekítik a kastélyból – mondta Harry. – Most mindenki a
nagyterembe megy, ott lesz az eligazítás. Harcolni fogunk.
A
többiekkel együtt elhagytam a Szükség Szobáját, és a Nagyterem
felé indultam. Nem kellett sokat várnunk, mire megérkezett
McGalagony. Nagy vonalakban elmondta, hogy Voldemort ide tart, és
hogy mi küzdeni fogunk ellene.
– …az
evakuálást Frics úr és Madam Pomfrey felügyeli. Prefektusok,
amikor kiadom az utasítást, sorakoztassák fel a házak tanulóit,
és a fegyelem biztosítása mellett vezessék őket az evakuálási
pontra.
Ernie
Macmillan felpattant, és ezt harsogta:
–
És aki maradni
akar, hogy harcoljon?
–
A nagykorúak
maradhatnak – felelte McGalagony.
–
És mi lesz a
holminkkal? – kérdezte egy hollóhátas lány. – A ládánkkal
meg a baglyunkkal?
–
Nincs idő az
ingóságokkal foglalkozni – jelentette ki McGalagony. – Most
csak az a fontos, hogy épségben kijuttassuk innen magukat.
– Hol
van Piton professzor? – kiabálta egy lány a Mardekár asztala
mellől.
– Az
igazgató úr, közkeletű kifejezéssel élve, kereket oldott –
válaszolta McGalagony professzor, mire a Griffendél, a Hugrabug és
a Hollóhát asztala üdvrivalgásban tört ki.
–
Már megkezdtük a
kastély mágikus védelmének kiépítését – folytatta
McGalagony –, de az további megerősítésre szorul, különben
aligha tartóztatja fel őket sokáig. Ezért arra kérem magukat,
gyorsan és fegyelmezetten vonuljanak el, és kövessék a
prefektusok…
Hirtelen
egy éles éles hang töltötte be a termet, mire mindenki
elhallgatott. A vér megfagyott az ereimben, amikor rájöttem, hogy
apám hangját hallom. Nem tudtam megállapítani, hogy honnan jön a
hang, de az nem is volt érdekes.
–
Tudom, hogy harcolni
készültök. Az ellenállás azonban reménytelen. Nincs esélyetek
ellenem. Nem áll szándékomban megölni titeket. Mélyen tisztelem
a Roxfort tanárait, és nem kívánok mágusvért ontani. Adjátok
ki Harry Pottert, és nem esik bántódásotok. Adjátok ki Harry
Pottert, és megkímélem az iskolát. Adjátok ki Harry Pottert, és
megjutalmazlak benneteket. Éjfélig kaptok időt.
Csend
telepedett a teremre, amiben még ott viszhangoztak Voldemort szavai.
Egy pillanattal később a mellettem álló Pansy Parkinosn visító
hangon megszólalt:
– De
hát ott van! Ott van Potter! Fogjátok meg!
Nem
tudtam elhinni, hogy van képe ezt mondani. Elborította az agyamat a köd, és nem láttam, nem hallottam semmit. Mire újra
működtek az érzékszerveim meghallottam egy lány visítását.
Bele tellett pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy Parkinson sikít.
Mindenki felénk nézett, még a tanárok is. A kézfejembe hasított
a fájdalom, amikor rájöttem, hogy behíztam neki egyet. Hirtelen
elmosolyodtam.
-
Ó, hogy én ezt mióta meg akartam tenni. - mondtam gonosz vigyorral
az arcomon, majd elindultam Harry felé, és mellé álltam.
-
Remélem most már nem kételkedtek abban, hogy ki mellett állok. -
súgtam oda neki.
Nem
válaszolt, de megmozdult a szája.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Hali! :)
Annyira sajnálom, hogy folyton kések. :( Remélem azért annyira nem haragszotok rám. ;)
Na, milyen lett?
(A legtöbb párbeszédet a könyvből másoltam, azért lehet ismerős! Mivel hű akartam maradni, muszáj volt.)
Köszönöm, hogy elolvastad! :) ♥
1.kommentelő!*o* imádom az irasodat ahogy van. Egyszerűen jokedvem lesz ha olvasom. Sok sikert a jovoben puszi xxxDiana
VálaszTörlésSzia^^
VálaszTörlésNagyonnagyon jó lett*-* már nagyon vártam:3
Siess a kövivel!(:
xx
Szia! Kapsz tőlem egy díjat mert nagyon szeretem a blogodat! Az egyik kedvencem! :) <3
VálaszTörlésLink: https://lolitha-elete.blogspot.hu