2014. július 12., szombat

Nyolcadik fejezet

- Hogy mit csináltál? – kiabálta Rori.
Épp a vasút állomáson voltunk, és szálltunk fel a vonatra. Az előbb meséltem el neki, hogy mi történt velem a Karácsonyi bálon. Persze nem az elrablós részét, hanem a szellemes, kilépek a testemből részét. Az elrablásomat már leadta az újság, másnap. Állítólag nagy port kevert bár én ezt nem vettem észre. Napokig csak aludtam, ettem a gyógyszereket és gyógyultam. Aztán mire újra jól voltam, már elszállt az emberek felháborodása és érdeklődése. Hála Merlinnek! Nem vágytam arra, hogy a figyelem középpontjában legyek, mert akkor mindenki tudni akar mindent. Azt, meg köszönöm szépen, de nem.
- Jól hallottad! – bólogattam.
Kerestünk egy üres fülkét, és miután nehezen felpakoltuk a bőröndjeinket a poggyász tartóba, Rori nekem eset, és követelte, hogy mindent meséljek el neki. Elmondtam mindent újra, ezúttal részletesebben.
- És mi lett velük? – kérdezte kíváncsian. – Az újság csak annyit írt, hogy még tárgyalják az ügyet.
- Én is csak annyit tudok, hogy majd be kell mennem, tanúskodni.
Időközben a vonat elindult, és mikor kinéztem az ablakon sebesen suhantak el mellettünk az erdők, mezők. Rori elmerült a gondolataiba. Valószínűleg azon rágta magát, hogy mit fognak tenni Torival és Arnolddal. Ezen már én is rengeteget gondolkoztam, és arra jutottam, hogy nekem mindegy, csak ne kerüljenek újra a közelembe. Pár perc múlva kinyílt a kupé ajtaja és belépett rajta Draco. Köszönés nélkül leült mellém. Ez még nem is zavart volna, de megjelent rögtön utána Parkinson is. Amint meglátott, felsikított, és úgy nézett rám, mintha szelemet látna. Ironikus. – nevettem magamban.
- Jaj, hogy érzed magad? – kérdezte tőlem.
A hangjában annyira érezhető volt a megjátszott aggodalom, hogy már az lett volna a fura, hogy komolyan gondolná a dolgot.
- Jól. – válaszoltam szűkszavúan és tüntetőleg elfordultam tőle.
- És te olyan bátor voltál! – mondta most Draconak.
Igaz nem láttam, hogy kihez beszél, de a hangjából eltűnt a megjátszott aggodalom, és átvette a helyét az őszinte csodálat. Szánalmas. Soha nem értettem, hogy egy lány hogyan tudja magát ennyire lealacsonyítani egy fiú miatt. Bár én ezt még nem tudom, mert még nem voltam olyan helyzetben, mit Parkinson, de akkor is undorító ez a csúszás-mászás. Mint egy kígyó. Már csak az a kérdés, hogy a mérges fajtából való-e.

Hála Merlinnek az iskolában senki nem foglalkozott velem. Nem kérdezgettek arról, ami történt, nem sajnáltak és nem akartak a kedvemben járni. Igaz nem is sok barátom van. Rorin kívül a barátaim meg nem beszélgethettek velem a folyosón, vagy a nagyteremben, mert eléggé feltűnő lett volna és még a végén lebukunk. A DS edzések során sok emberrel összebarátkoztam. Sokáig tartott, amíg megértették, hogy nem a felszín alapján kell megítélni az embereket.
Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Hetente jártam DS edzésekre, tanultam, bosszantottam Umbridget, aki a szokásosnál mogorvább volt, míg aztán egy nap megváltozott az eddig „nyugalmas” kis életem.
Aznap mikor felkeltem, Rori már nem volt a szobában. Felkeltett, de addigra már fel is öltözött, és elindult megreggelizni. Ez nálunk így szokott működni. Nagyon sok ideig tart, míg felkelek. Nem tehetek róla, hogy olyan lusta vagyok, mint egy lajhár. Na, jó, talán mégis tehetek róla.
Amíg a nagyterem felé tartottam, hogy végre megreggelizzek, észrevettem, hogy az emberek a szokottnál is furcsábban viselkednének a közelemben. Mikor megláttak, kitágult a szemük, és a lehető legtávolabb mentek el mellettem. Nem értettem, hogy mi ütött beléjük, ezért csak mentem tovább és nem zavartattam magam. A nagyteremben leültem Rori mellé, aki megtörten nézett rám.
- Mi történ? – kérdeztem megijedve.
Azt még viszonylag elviselem, hogy a többi diák furcsa, de az azért már nekem is sok, ha a legjobb barátnőm úgy néz rám, mintha eljött volna az apokalipszis. Rori szó nélkül a kezembe nyomta az újságot, amit én kalapáló szívvel, és összeszorult torokkal olvastam el a szalagcímet.

CSOPORTOS KITÖRÉS AZ AZKABANBÓL
Csodabogár csapda
A minisztérium szerint Black maga köré gyűjti a régi halálfalókat


A szalagcím alatt tíz mozgó kép volt látható. Kilenc varázsló és egy boszorkány. Az anyám. Nem! Az nem lehet! Összeszorult a szívem a félelemtél, és egy könnycsepp kiszökött a szememből. Legszívesebben felzokogtam volna, de erőt vettem magamon, és tovább olvastam a cikket.

Antonyin Dolohov különös kegyetlenséggel meggyilkolta Gideon és Fabian Prewettet.
Algernon Rookwood kiszolgáltatta a Mágiaügyi Minisztérium titkait Tudjukkinek.

Gyorsan átugrottam a varázslókat, és anyám nevéhez tettem az ujjam. A szemem szúrt, a félelemtől nem bírtam megmozdulni.

Bellatrix Lestrange, megkínozta és a tébolyba kergette Frank és Alice Longbottomot.
A Mágiaügyi Minisztérium tegnap késő este bejelentette, hogy elítéltek egy csoportja szökést hajtott végre az Azkabanból.
Cornelius Caramel a miniszteri dolgozószobában tartott sajtótájékoztatón megerősítette, hogy tegnap a kora esti órákban tíz szigorúan őrzött bűnöző kitört a varázslóbörtönből. A miniszter hozzáfűzte, hogy a szökevények jelentette rendkívüli veszély miatt tájékoztatta a mugli miniszterelnököt a történtekről.
"Sajnálatos módon hasonló helyzetbe kerültünk, mint két és fél éve, s tömeggyilkos Sirius Black szökésekor – nyilatkozta tegnap este Caramel. – A két esemény gyaníthatóan összefügg egymással.
Effajta tömeges kitörés csak külső segítséggel hajtható végre. Felhívnám rá a figyelmet, hogy Black, akinek az Azkaban történetében elsőként sikerült szökést végrehajtania, ideális helyzetben volt hozzá, hogy egy ilyen akciót megszervezzen. Valószínűsíthető, hogy a szökevények, akik között ott van Black unokahúga, Bellatrix Lestrange is, bandába gyűlnek Black vezetésével. Természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy kézre kerítsük a bűnözőket. Ezúton szeretném fokozott éberségre és óvatosságra inteni a varázslóközösség tagjait. Kérem, semmi esetre se próbálkozzanak a veszélyes szökevények feltartóztatásával.

Mire végig olvastam, a szememből már patakokban folytak a könnyem, és nem érdekelt, hogy ki látja. Már nem érdekelt semmi. Csak annyit akartam, hogy érjenek már véget a megpróbáltatásaim. Mikor felnéztem, az első, akit megláttam Neville Longbottom volt. Engem nézett meglepett arckifejezéssel. Ő volt az egyetlen, akivel nem sikerült összebarátkoznom. Mindig is megvolt benne az ellenszenv és a távolság tartás. Az arcán megváltoztak az érzelmek, amikor észrevette, hogy sírok. Valószínűleg akkor jött rá, hogy hiba volt engem hibáztatni a múltban történtek miatt.
Visszanéztem az újság, egyenesen anyám megvető arcára, amivel a fotóst méregette. A haja koszos volt és gubancos. A szája undok mosolyra húzódott. Még régebben láttam róla képeket, ezért meg tudtam állapítani, hogy nagyon sokat változott az óta. Újra az a gondolat kúszott a fejembe, hogy nem akarok vele találkozni.
Megint elolvastam a szalagcímet.

A minisztérium szerint Black maga köré gyűjti a régi halálfalókat

Száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem Sirius Black áll az egész mögött. Ekkor értettem meg, hogy miért volt olyan izgatott és egyben ideges Lucius bácsi és hogy miért volt a Nagyúr a kúriában. Ők állnak ez egész mögött. Hirtelen olyan harag öntött el, amilyet még sohasem éreztem. Felpattantam, és elrohantam a Mardekár klubhelyiségébe. Elővettem egy pergament és megírtam egy levelet Lucius bácsinak címezve. Beleírtam, hogy mennyire gyűlölöm, azért amit tett, és hogy mindig is haragudtam rá azért, mert olyan hidegen viselkedett velem mindig, amikor a közelében voltam. Minden haragomat és bánatomat bele fojtottam a levélben, miközben szépen lassan lehiggadtam. Mikor leírtam az utolsó szót, és egy felkiáltó jelet tettem a mondat végére, elővettem a pálcámat és felgyújtottam a pergament. Az elején még el akartam küldeni, de aztán meggondoltam magam. Ha tudná, hogy valójában mit érzek, és hogy nem értek egyet ezzel az uraljuk a muglikat és a mugli ivadékokat elvvel, akkor elvesznék. Ha elküldtem volna, aláírtam volna a halálos ítéletemet. Hiszen, ha éppen nem tetszett volna valami Lucius bácsinak, akkor csak simán megmutatja a levelet anyámnak, ő meg gondolkodás nélkül megöl. Ebben biztos voltam.

- Sajnálom! – mondtam már vagy huszadszor.
A Szükség Szobájában voltam Rori, Harry, Hermione és Ron társaságában. Előbb érkeztem, mert úgy döntöttem, hogy kilépek a DS-ből. Ha továbbra is velük barátkozok, akkor veszélybe sodrom magamat és őket is.
- Nem. – mondta hirtelen Hermione.
- Hogy-hogy nem? – értetlenkedtem.
- Mi történt? – jött a hátam mögül egy hang, és mikor megfordultam, szembe találtam magam Neville-lel.
- Elisa ki akar lépi. – árulkodott Harry, mire szúrós pillantással mértem végig.
- Ez nem azért van, mert magam féltem. – kezdtem magyarázkodni, de Hermione közbe szólt.
- De igen, azért van! – mondta kíméletlenül. – Tudom, hogy félsz, főleg most, hogy anyád szabadon van, de nem vagy egyedül. Mi itt vagyunk neked. Ez az egész DS dolog nem csak arról szól, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat, hanem arról is, hogy éreztessük mindenkivel, hogy vannak még olyanok, akik szembe mernek szállni Voldemorttal és a halálfalókkal. Ez reménnyel tölti el az embereket. Ha kilépsz, akkor mások is megfontolják, hogy érdemes-e kockáztatni az életüket azért, amit csinálunk. Szóval nem engedem, hogy kilépj!
Nem bírtam megszólalni, amikor megértettem azt, amit Hermione mondott. Igaza van. Magamat sajnáltatom, a helyett, hogy megvédeném azokat, akiknek szükségük van a segítségre. Nem vagyok gyáva, és nem fogom hagyni, hogy anyám győzzön!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! ☻
Íme a nyolcadik fejezet! ☺
A gifet én csináltam, szóval kérlek ne vigyétek el! ♥
Köszönöm, hogy elolvastad! ☻♥
Karool 
xoxoxo

10 megjegyzés:

  1. nagyszerűen sikerült várom a következőt

    VálaszTörlés
  2. Nagyon, nagyon nagyon gonosz vagy! Amikor olvasom, mindig csak bosszankodok, hogy miért nincsen már a kövi fejezet, és újra és újra izgalommal olvasom el az új részeket. Sőt, igazából amint meglátom, hogy írtál, rohanok a géphez :) Már az elejétől fogva olvasom és jujj de szeretem :) Siess a kövivel!
    Xoxo Szmiszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is vagyok gonosz! :D annyira! :P Köszönöm szépen, nagyon jó érzés ilyeneket olvasni! :)
      Karool xoxoxo

      Törlés
  3. szia! ma ajánlotta a barátnőm a blogodat, és kénytelen voltam az egészet végigolvasni :D szuperjó a stílusod, és a humorod sem utolsó :) folytatást!

    VálaszTörlés
  4. Szia :) egyszerűen tökéletes a blogod tegnap egyszerre végig olvastam az összes fejezetet és nagyon tetszet csak így tovább(szerintem én is elkezdek írni :) )már nagyon várom a folytatást!
    :D

    VálaszTörlés