2014. július 31., csütörtök

Tizennegyedik fejezet

A hat év során, amit ebben az iskolában töltöttem, csak két rendes SVK tanárom volt. Az egyik Lupin professzor a másik pedig Perselus Piton.  Nagy megkönnyebbülés volt a tavalyi Umbridge-féle órák után. Persze ez az óra se volt kivétel. Majdnem ugyanolyan volt, mint a bájital, csak itt nem kotyvasztottunk, hanem tanultunk, és gyakoroltunk. A Piton-Harry viszály viszont megmaradt. Azt vettem észre, hogy Harry mintha sokkal jobban utálná Pitont, mint eddig. Lehet, hogy csak én látom rosszul, de az is lehet, hogy nem. Ki tudja.
Lumpsluck egész jó bájitaltan tanárnak bizonyult. Vele csak egy bajom van. Mégpedig az, hogy egyes diákokkal kivételezik. Tudom, hogy most jön az, hogy Piton meg a Mardekárosokkal kivételezik, de ő legalább egy csoporttal. Lumpsluck egy-egy emberrel.
Ezen kívül feltűnt, hogy Harry hirtelen milyen jó lett bájitaltanból.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy eddig nem volt jó, mert tudom, hogy a balszerencséjében, nagyban közbe játszott, hogy Piton mennyire utálja, de ez már akkor is nagy javulás. Túl nagy. És ezt nem csak én vettem észre. Azóta, amióta Harry megnyerte a Felix Felicis-t Hermione is gyilkos szemekkel néz rá. Gyanítottam, hogy van valami a háttérben, de nem tudom, hogy pontosan mi az.

- Hello. – köszöntem boldogan, amikor egyik este szellemként meglátogattam a triót.
Ez manapság már megszokottá vált. Két jó dolog is van benne. Először, hogy más emberekkel is beszélgethetek (nem csak Rorival), másodszor pedig így tudom gyakorolni ezt a képességemet.
- Szia. – köszönt vissza Harry komoran.
- Mi a baj? – ahogy jobban körülnéztem a Griffendél klubhelyiségében, megláttam Hermione és Ron durcás arcát.
Senki nem akart válaszolni, ezért újra megszólaltam.
- Azt kérdeztem, hogy mi a baj!
Leültem a földre. Egyszer megpróbáltam leülni a kanapéra, de azt vettem észre, hogy az ülőalkalmatosság belsejét bámulom.
- Harry a fejébe vett valami baromságot. – mondta bosszúsan Hermione.
- Mit? – sürgettem.
- Azt, hogy Malfoy-ból halálfaló lett.
Nos, ez nekem is új volt. Az tény, hogy kapott egy feladatot, de arról nem tudtam volna, hogy halálfalót csináltak belőle. Remélem, hogy Harry téved. Ha igaza van, akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltam. Azonban nem mutathattam, semmilyen reakciót erre a kijelentésre. Nem mondtam el senkinek, hogy mit bízott a Nagyúr Dracora. Nem fogom veszélybe sodorni.
- Erről én nem tudok. – mondtam semleges arckifejezéssel.
- Ne hazudj! – kiabált velem Harry. – Tudom, hogy igazam van.
- Először is, ne kiabálj velem. – mondtam nyugodt hangom. – Másodszor pedig jobb lesz, ha a kis összeesküvés elméletedet nem hallja meg senki, mert habár Lucius bácsi börtönben van a családunk akkor is az legbefolyásosabbak között van. Ráadásul senki nem hinne neked. Bolondnak tartanának. Ezt akarod megint?
- Nem érdekel, hogy hol van a családod! – kiabálta az arcomba.
- Harry, nyugodj már meg! – próbálta nyugtatni Ron.
- Na, jó! Én ezt nem hallgatom tovább! – mondtam, majd behunytam a szemem és visszamentem a testembe.
Megfogadtam, hogy soha többet nem beszélek Harryvel.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi lesz Draco első lépése. Valószínű volt, hogy hamar fog cselekedni, mert ha a Nagyúr fülébe jut, hogy nem tesz semmit a siker érdekében, akkor valami rosszat tesz. Még az is lehet, hogy valahogy megöleti.
Az első Roxmortsi kirándulásunkat, egy különösen hideg napra tűzték ki. Olyan hideg volt, hogy az ember majdnem megfagyott, mire leért a faluba, megfagyott keze lába, még akkor is, ha rendesen fel volt öltözve. Az első utunk Rorival a Mézesfalásba vezetet, ahol nagyon jó meleg, és nagyon jó illat is volt. Vetünk egy csomó édességet, amit zacskóba raktunk. Megbeszéltük, hogy beülünk a Három Seprűbe, és hogy majd ott egy jó meleg vajsör mellett megesszük. Ebben az esős, hideg időben kinek lenne kedve kint sétálni?
Nagy megkönnyebbüléssel sóhajtottam fel, amikor beértünk a kocsmába. Megcsapott a meleg, és egy perc alatt kiolvadtunk.
- Na, mi most itt maradunk! – mondtam, majd lepakoltam az egyik két személyes, szabad asztalhoz, majd elmentem a vajsörökért.
Amikor vissza étem az asztalunkhoz, belépett a kocsmába a trió. Harry nagyon mérgesnek tűnt, míg a többiek próbálták nyugtatgatni, de nem jártak sikerrel. Amilyen gyorsan csak tudtam leültem, és próbáltam nem rájuk nézni, nehogy észrevegyenek. Nem akartam velük beszélni. Nem kellett sokat várnunk, egy kis idő után elhagyták a kocsmát.
- Menjünk mi is. – mondta Rori, miközben a hasát fogta. – Tele vagyok már édességgel. Ha így folytatom, semelyik talárom nem fog rám jönni.
- Rendben. – adtam be a derekam.
Még várni akartam pár percet, amíg a trió eltávolodik, de Rori megfogta a kezem, és az ajtó felé kezdett húzni.
- Minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb érünk vissza a kastélyba.
Miközben felvettem a taláromat, egy szőke foltot láttam a söntéspult felől, de mikor oda fordultam, nem volt ott senki. Megráztam fejem, és kiléptem Rori után a hidegbe. Biztos csak képzelődöm. Mielőtt elindultunk, megkérdeztem Dracot, hogy nem akar lejönni velünk, de azt válaszolta, hogy még sok a házija, és meg kell írnia. Ő fent van a kastélyban, nem a faluban!
Miközben a trió után cammogtunk, hirtelen egy barna hajú lány emelkedett a levegőbe. Egy szempillantás alatt felismertem. Katie Bell volt az. Griffendéles, és a kvidics csapat tagja. Mikor már kürölbelül két méter magasra emelkedett, kipattantak a szemei és sikoltozni kezdett. Egy lány, gondolom a barátnője kétségbe esetten próbálta elérni és lehúzni. Amikor a trió elindul neki segíteni, én is feléjük eredtem, magam után húzva a döbbentem álló Rorit. Azonban, mielőtt oda érhettünk volna, Katie leeset, egyenesen a trióra és a barátnőjére. A lány rúgkapált, ezért Harry és Ron csak nagy küszködések árán tudták leszorítani a földre.
- Hozok segítséget. – mondta Harry, majd elfutott a kastély felé.
Letérdeltem Katie mellé, és segítettem Ronnak lent tartani, miközben Hermione és Rori a döbbenettől nem tudtak megmozdulni. Harry pár perc múlva vissza tért Hagriddal.
- Engedjetek oda! – kiáltott ránk Hagrid, mire elhátráltunk a még mindig rúgkapáló lánytól – Hadd, nézzem meg!
- Valami történt vele! – zokogta Katie barátnője. – Nem tudom, mi...
Hagrid felkapta a küszködő lányt, és elrohant vele a kastély felé. Pár pillanattal később, Katie sikoltozásának hangját elnyelte a még mindig tomboló vihar.
Hermione odalépett Katie zokogó barátnőjéhez, és átkarolta a vállát.
- Leanne-nek hívnak, ugye?
A lány bólintott.
- Hogy történt? Teljesen váratlanul, vagy...
- Amikor az szétszakadt! – felelte zokogva Leanne és a földön lévő valamire mutatott.
Mindenki ránézett a barna papírcsomagra, amit már eláztatott az eső. Ki volt szakadva, és valami fényes tárgy kandikált ki a résen. Ron meg akarta érinteni, de Harry elkapta a kezét.
- Ne nyúlj hozzá! Emlékszem erre a láncra. A Borgin & Burkesben láttam egyszer. Az volt ráírva, hogy elátkozott tárgy. Katie biztos megérintette. Hogy került ez a csomag Katie-hez?
Leanne úgy remegett, mint a nyárfalevél, de megemberelte magát, és válaszolt a kérdésre.
- Emiatt veszekedtünk. Kiment vécére a Három Seprűben, és mikor visszajött, ott volt nála a csomag. Azt mondta, meglepetés lesz valakinek, és hogy fel kell vinnie a Roxfortba. De az arca meg, ahogy beszélt, olyan furcsa volt... jaj, istenem, biztos Imperiust szórtak rá! Mért nem jöttem rá rögtön!
- Azt nem mondta meg Katie, hogy kitől kapta a csomagot?
- Nem... hiába kérdeztem tőle... én meg leszidtam, mondtam, hogy ne vigye fel az iskolába, de nem hallgatott rám, és... és akkor megpróbáltam elvenni tőle... és... és...
Hirtelen elegem lett mindenből. El kezdtem rohanni a Roxfort felé. Hallottam, ahogy Rori utánam kiabált, de nem törődtem vele. Ugyanúgy, mint azzal sem, hogy a szél és az eső együttessen jéggé változtatták a bőröm. Az egyetlen jó az volt benne, hogy egy idő után nem éreztem a hideget. Majdnem fellöktem Fricst, aki a Subrusa-senzorral akarta leellenőrizni, hogy nincs-e nálam valami tiltott tárgy. Berontottam a Mardekár klubhelyiségébe, ahol csak pár elsős és másodikas tanult. A fiúk hálótermei felé vettem az irányt, nem törődve a furcsálló tekintetekkel. Szerencsére ki volt írva az ajtóra, hogy melyik szobában ki lakott, ezért hamar megtaláltam Dracoét. Mikor benyitottam csak két ember volt bent. Az egyik Zambini, a másik Draco.
- Mi a… - mondta Zambini, de egy intéssel elhallgattattam.
- Kifelé. – mutattam az ajtóra.
Egy perc habozás után engedelmeskedett, és én egyedül maradtam Dracoval.
- Mi a fészkes fenének kellett ezt csinálnod? – fakadtam ki. – Ha valami ilyesmit akarsz elkövetni, azt jobb, ha előre kigondolod, és nem vágsz bele csak úgy hirtelen. Azt még elmegy, ha Dumbledore-t ki kell nyírnod, mert magadat véded, de azt nem engedem, hogy egy ártatlan embert bánts!
- Miről beszélsz? – kérdezte értetlenséget tetetve. – Én nem csináltam semmit.
- Ne. Hazudj. Nekem. – olyan kimérten, és erőszakosan mondtam, hogy megpróbált tőlem elhátrálni. – Láttalak lent a faluba.
- Nem voltam a faluban.
- Néztél már tükörbe? – kérdeztem, és mivel értetlen arcot vágott, folytattam. – Az arcod csupa piros, és szinte biztos vagyok benne, hogy jéghideg.
- Ne keveredj ebbe bele. – adta meg magát.
- Már belekeveredtem akkor, amikor láttam, amint Katie Bellt megátkozza egy nyavalyás nyaklánc.
- Mi? – kérdezte értetlenül.
- Kiszakadt a csomagolás, amikor a barátnőjével veszekedtek, és Katie hozzá ért. – mondtam már higgadtabban.
- Nem akartam. – mondta halkan, miközben leült az ágyára.
Nem tehetek róla, meg sajnáltam. Akár mennyire nem egy ártatlan kis bárányka, nem ő tehet róla, hogy ilyet kell tennie. Leültem mellé az ágyra és átöltem. Hálásan dőlt nekem.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! ☻
Na, most nem késtem. :D Remélem örültök. ☺
Köszönöm, hogy elolvastad. ♥
Puszi, Karool

14 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett :)
    Várom a folytatást ^^

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nagyon tetszik a történeted! Én is írok egyet, de még csak a negyedik fejezetnél tartok. Tetszik ahogy fogalmazol, és főleg így látom mennyi munka van benne, hogy én is csinálom! :) Amúgy, ha van egy kis ídőd benézhetnél, a címe vagy-harrypotter.blogspot.hu. Nagyon hálás lennék, főleg ha értékelnéd is. Köszi! :) És tényleg nagyon tetszik ez, nagyon izgalmas! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :) köszönöm szépen! :) mindjárt benézek. :)

      Törlés
  3. Visszatértem! :D (olyan jó ezt kimondani, már hiányzott, hogy olvassam a blogod)
    Mivel az utóbbi időben egy "kissé" elragadtattam magam a kommentekkel ezért most rövidre fogom, nehogy túl sok legyen.
    Nagyon tetszett a rész, főleg az amikor Elisa kiabált Dracoval :) Kíváncsian várom a kövi részt!
    Csak így tovább.
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök. :D
      Én szeretem a hosszú komijaidat, és örülök nekik. :)
      Köszönöm. :)

      Törlés
    2. Akkor innentől kezdve számíthatsz rájuk :D

      Törlés
  4. Huh, nagyon tetszik! Most egy ideig nem voltam gépnél, úgyhogy amikor megkaparintottam egyett, rögtön a blogodra mentem fel, és lám, plusz három fejezet. Nagyon nagyon örültem nekik, és imádom Dracot. Nagyon ügyesen fogalmazol, és nagyon tetszik ahogyan beleépíted a történetbe Elisát. :)
    Xoxo
    Szmiszi

    VálaszTörlés
  5. Szia! Díj nálam! :D http://mafiainla.blogspot.hu/2014/08/1-dijam-3.html#comment-form

    VálaszTörlés