2014. augusztus 3., vasárnap

Tizenötödik fejezet

Katie-t másnap elvitték a Szent Mungóba. A diákok találgatták, hogy vajon mi lehet a baja, de senki se járt olyan közel az igazsághoz, hogy az veszélyeztetné Draco-t, ezért nem foglalkoztam velük. Azt hiték, hogy Katie-nek szánték az átkot. Az senkinek nem fordult meg a fejében, hogy Dumbledore volt a célpont.

Hétfő délelőtt kaptam egy levelet, amit Dumbledore írt, és arra kért meg benne, hogy keresem fel az irodájában. Nem értettem mit akar, végül arra a következtetésre jutottam, hogy biztos Katie-ről akar kérdezni valamit, így aznap órák után zakatoló szívvel indultam el az igazgatói iroda felé. Mi van, ha rájött mindenre, és ki akar kérdezni?
Bekopogtam az ajtaján, és miután meghallottam egy elfojtott „szabad”-ot, beléptem. Az iroda ugyanúgy nézett ki, mint amikor utoljára jártam itt. Csak most az arany ülő rúdon, egy tűzpiros madár aludt.
- Szép madár. – jegyeztem meg köszönés gyanánt.
Dumbledore a trón-szerű székén ült. Elmosolyodott, a megjegyzésemre.
- Köszönöm. Üljél csak le Elisa. – mutatott az íróasztala előtti székek felé.
Mikor helyet foglaltam, folytatta.
- Tudok a különleges képességedről.
- Mi? Honnan? Hogy? Miért? – tettem fel hirtelen az összes kérdés, ami eszembe jutott.
Csak pár ember tudott róla. Draco biztos nem mondta el, akkor maradtak azok, akikkel az Odúban találkoztam.
- Nyugodj meg. – mondta Dumbledore. – Harry mondta el nekem.
Megjegyzés magamnak: Kinyírni Harry Pottert!
- Nem kell attól félned, hogy ezt felhasználjuk ellened, és kihasználni sem akarunk. Te döntheted el, hogy élsz-e a javaslatunkkal. – mondta Dumbledore.
- Kiknek a javaslatával? – kérdeztem, mert nem értettem a többes számot.
- A főnix rendjéével. Ó, igen, létezik. – tette hozzá, csodálkozó arckifejezésemet látva.
- Mi a javaslatuk? – szettem össze magam.
- Kémkedj nekünk. Deríts ki dolgokat, és mond el nekünk.
- Miért tenném ezt?
- Mert megvédünk, ha valami balul sül el.
- Mi a biztosíték? – akadékoskodtam.
Csak nem képzeli, hogy amint meghallom a lehetőséget, azonnal igent mondok? Ezt meg kell beszélnem magammal.
- Nincs biztosíték. Jól kell csinálnod mindet, és akkor nem lesz semmi baj. Ha jól tudom, nem is olyan rég úgy jártál el az Odúba, hogy senki nem vette észre a néhai eltűnésedet.
- Nem tűntem el. A testem ott maradt. Csak a lelkem lépett ki a testemből.
Egy kis idő, hallgatás után újra megszólaltam.
- Miért kellek én maguknak? Ott van Piton.
Az igazgató láthatóan meg lepődött.
- Honnan…?
- Hogy honnan tudom? Nem nehéz kitalálni. Bár mi tagadás, elég jól csinálja. Eddig csak én vettem észre. Ja, meg az anyám, de őt meg tudta győzni. Engem már nehezebb. – mondtam, miközben mosolyogtam.
Elégedett voltam magammal, mert meg tudtam lepni egy ilyen nagy tudású varázslót, mint Dumbledore. Felálltam, bár tudtam, hogy tiszteletlenség, de elindultam az ajtó felé. Mikor elértem, visszafordultam, és ránéztem az igazgatóra, aki nyugodt szemmel nézett rám félhold szemüvege felett.
- Most pedig, ha megbocsájt, megyek és megfojtom Harryt. Az ajánlaton meg még gondolkodok.

Még se fojtottam meg Harryt. Nem találta meg, plusz elszállt minden akaraterőm, amint kiléptem az igazgatói irodába. De persze nem hagytam annyiban a dolgot. Elterveztem, hogy amint meglátom, elkapom, és megszorongatom, de nem találtam meg. Valószínűleg direkt került.
Az idő, telt-múlt és mire eljutottunk a karácsonyig, szívek törtek össze, új kapcsolatok alakultak ki, én meg csak kapkodtam a fejem össze-vissza, olyan gyorsan történt minden.
Először is, Ron összejött Lavenderrel. Ez alapjaiban rengette meg Hermione világát. Nem értettem Ront. Ott volt neki egy szép, okos lány, aki képes elviselni, sőt kezelni a bunkóságát, de nem, ő inkább egy cica babát választ, akinek annyi az esze, mint egy doboz szögnek. Semennyi. Ezek után Hermione olyan búskomor lett, hogy nem lehetetett megmaradni a közelében, mert átragadt rád a komorsága.
Másodszor Rori szakított Zambinivel. Az volt az indoka, hogy túlságosan rá telepedik. Hát ehhez nem tudok semmit hozzá fűzni, mert én nem láttam őket együtt, csak egyszer. És szerintem nagyon aranyosak voltak. Igaz nekem összeszorult a szívem, mikor láttam, mert nekik megadatott az, hogy azzal legyenek, akit szeretnek, nekem meg. Ezzel minden szingli tini így van.
Valószínűleg más áll a háttérben, és nem Zambini megállapodás utáni vágya. Jó, ez azért sok egy tizenhat éves gyerektől, de akkor is. Régóta szereti Rorit, és sokáig harcolt érte. Nem mondott le róla, pedig lett volna rá alkalma. Nem is kevés.
Harmadszor pedig… ja, nem, nincs harmadszor. Ez a két szerelmi ügy töltötte be az iskolai pletyka hálózatnak üres foltjait egy ideig.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek haza karácsonykor.
- Mi? Miért? – kérdezte Draco, amikor közöltem vele.
- Mert nem akarok drága anyám közelében lenni, és kösz, de kihagyom a bált. Habár szerintem nem is lesz megtartva.
- Akkor én se megyek haza. – jelentette ki határozottan.
- Miért? – ültem le a kanapéra.
A klubhelyiségben voltunk. Már mindenki lefeküdt aludni.
- Azért, mert ha te sem vagy ott, akkor nincs sok értelme annak, hogy haza menjek. Eddig is csak azért mentem haza ilyenkor, mert velem jöttél.
Elmosolyodtam.
- Ez aranyos, de ha mind a ketten itt maradunk, akkor félő, hogy gyanút fognak és elkezdenek szaglászni utánunk, meg a családunk után. Plusz, valószínű, hogy anyám beront az iskola kapuján, legyilkol mindenkit, akit csak meg lát, minket meg haza cipel. Haza kell menned, hogy meggyőzd őket, hogy jól vagyok, csak sok a tanulni valóm.
- És ha én is erre hivatkozok? Mármint a tanulni valókra?
- Viccelsz? Ebben az évben olyan rossz jegyeid vannak, hogy csoda kell ahhoz, hogy átmenj évvégén.
Leült mellém a kanapéra, de nem ellenkezett.
- Miért akarsz eltaszítani magadtól? – nézett rám kiskutya szemekkel.
A gyomrom összeszorult.
- Nem akarlak eltaszítani magamról, de ennek most így kell lennie. Én se akarom, hogy itt hagyj, de szerintem Narcissa néni sejt valamit. Mindig olyan mindent tudó szemmel néz rám, amikor meglát veled.
- Pontosan mit is sejt? – hajolt közelebb, miközben a hangja egyre rekedtebb lett.
- Ö, hát ezt. – mutattam magunkra.
- Mit? – már csak egy centire volt a szája az enyémtől.
Éreztem a leheletét, amikor kimondta ezt az egy szót, és legszívesebben közelebb hajoltam volna hozzá. Törtem a fejem, hogy valami olyat találjak, ki, ami nem olyan ciki. Mert azt, hogy szerelmes vagyok belé, azt nem éppen most kéne bevallani. Mi lenne akkor, hogyha elmondanám neki, és ráébredne, hogy ő nem így érez irántam. Mert az szint biztos, hogy van köztünk valami, és az is biztos, hogy az én részemről ez szerelem, de hogy az övéről mi, azt nem tudom. Lehet, hogy szimpla vonzódás, és ha egyszer elmúlik, akkor talál magának egy olyan lányt, akit tényleg szeret, nekem összetörik a szívem.
Nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de hirtelen megcsókolt. Megfeledkeztem minden aggályomról, és azonnal visszacsókoltam. Beletúrtunk egymás hajába és csak faltuk egymást. Az élvezetnek az ajtó csapódása vetett véget. Olyan gyorsan ugrottam el tőle, hogy majdnem elestem. A lányok háló körélete felől lépések zaja hallatszott, mire arra fordultunk. Pár pillanat múlva megjelent az álmos, és kócos Rori. Mit sem törődve velünk, leült az egyik fotelbe.
- Remélem nem zavartam meg semmit. – mondta vigyorogva, miközben vagy az én számat, vagy Dracoét nézte.
- Nem. – mondtam halkan, miközben lesújtó pillantással méregettem.
Elkezdett kuncogni.
- Csak hogy tudd, Zambininek hiányzol. – mondta Draco.
Ha figyelem elterelésnek szánta, akkor működött. Rori abba hagyta a nevetést, és kitágul pupillával nézte Dracot. Én is meglepődtem. Mióta lelkiznek a fiúk?
- Még soha sem láttam fiút sírni. – folytatta.
- Sírt? – kérdezte Rori.
A hangjában több volt az érzelem, mint egy szakítás után kellett volna, hogy legyen.
- Igen. Tegnap délután benyitottam a szobába, és ott ült az ágyon. Az arca piros volt és könnyes, és mivel nincsen semmi gond a családjával, így arra jutottam, hogy te vagy a hibás. Persze nem kérdeztem rá.
Rori úgy tátogott, mint egy hal, és a szemében egyre csak szaporodtak a könnyek.
- Valójában miért szakítottál vele? – kérdeztem gyengéden.
- Azért – szólalt meg egy kis idő után -, mert senkinek nem biztonságos most. Ha elkapnának, mert rájöttek arra, hogy milyen is vagyok, és ha nem tudnak meg törni, akkor keresnek egy olyan pontot, ahol gyenge vagyok. Nem akarom, hogy Blaise legyen az a pont. Nem fogom hagyni, hogy bántsák.
Mire befejezte, már patakokban folytak a könnyei.
- Ez most komoly? – jött egy hitetlen hang a fiúk hálótermei felől.
Mikor megfordultuk, láttuk, hogy Zambini áll ott csodálkozva. Rori megtörölte az arcát.
- Köszönöm, de meg tudom magam védeni. – volt a hangjában némi férfias felsőbbrendűség és megbántottság.
Ha velem szemben használta volna valaki ezt a hangot, akkor valószínűleg felpofozom, de Rori inkább elmosolyodott.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! ☻♥
A giffet szintén én csináltam, szóval ha elszeretnéd vinni, akkor írd meg!
Azt szeretném kérdezni, hogy ez így (a vége) nem túl nyálas? :D Csak mert ilyen szerelmes dolgot nagyon keveset, szinte még semmit nem írtam. ☺ Várom a válaszotok. :)
Köszönöm, hogy elolvastad! ☻ ♥
Karool

22 megjegyzés:

  1. Szia!
    Már a prológus óta olvasom a blogodat és meg szeretném tőled kérdezni, hogy ha befejezted ezt a történetet nem tervezel egy kb ugyanilyet csak Hugrabugba? :D
    Ui:. Nagyon izgalmas és már várom a háborút! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát még nem igazán tudom..., de köszi az ötletet. :)
      Köszönöm. :)

      Törlés
    2. Oké azért fontold majd meg. :3
      Nincs mit és már nagyon várom, hogy mi fog kisülni ebből a Roris dologból. :D

      Törlés
  2. Nem nem túl nyálas szerintem ez a befejezés inkább aranyos és megható volt! Drukkolok Elisa és Draco kapcsolatának! Már nagyon várom a kövi részt!
    Puszi! xoxo

    VálaszTörlés
  3. Ez így pont jó volt a végére. Annyira jó ez a történet én úgy szeretem olvasni és mindig várom a következő részt. Én is szurkolok Elisa és Draco kapcsolatának.

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)
    Elég sok dolgot szeretnék mondani erről a részről, szóval azt hiszem az elején kezdem...
    Tehát Dumbledore tudomást szerzett Elisa képességéről. Tök logikus az is ahogyan megtudta és az is, hogy megtudta, de az igazat megvallva az életben nem jutott volna eszembe, hogy megfogja tudni, az meg aztán végképp nem, hogy megkéri, hogy kémkedjen, pedig ha belegondolunk, Dumbledore hülye lenne nem kihasználni ezt a lehetőséget. Elisa egy tökéletes kém lehet. Ha nem árulja el őt azok közül valaki akik tudnak a képességéről, lehetetlennek tartom, hogy lebukjon...
    Aztán ott van ez a Pitonos ügy. Ugyan a filmben benne van, hogy Bella nem bízik benne és ezért ráveszi a megszeghetetlen esküre (és valószínűleg a könyvben is van valami hasonló), de ismét nem gondoltam volna, hogy valaki rájön, hogy Piton egy besúgó (na jó ez elég negatív szó szóval mondjuk inkább, hogy kettős ügynök vagy ha azt vesszük, hogy Voldemort is azt hiszi, hogy neki kémkedik, akkor hármasügynök [van ilyen kifejezés?]:P ). Oké Elisa jött rá így valószínűleg nem lesz belőle gond, de kitudja te mit fogsz belőle kihozni. Lehet, hogy Bella végérvényesen rájön (hülye megfogalmazás, de most ennyi telik tőlem) és megöli... ami remélem nem fog megtörténni, mert kedvelem Pitont...
    Aztán itt van a Draco Elisa szál, amire tényleg nem tudok mit mondani. Teljesen össze vagyok zavarodva, mert azt várom már, hogy mikor jönnek össze, de közben meg imádom, hogy nem jönnek össze. Mármint, hogy így elhúzod, mert lehet rajta izgulni, hogy mi lesz velük.
    És itt van még Rori és Zambini, akikről annyit tudunk, hogy összejöttek majd most szakítottak és még is sajnálom őket. De ennek ellenére igazat adok Rorinak, helyesen cselekedett, amikor szakított vele, hiszen ő lenne az első akivel zsarolnák.
    Nagyjából ennyit akartam elmondani így elsőre :) Várom a folytatást!
    Angi xx
    Ui: remélem nem lett túl nagy zagyvaság, amit írtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) először is köszi a hosszú véleményt. :) Amihez nem nagyon tudok hozzá szólni, mert akkor spoilereznék. :D azt meg nem akarok. :)
      Rori&Zambini pedig most már többet benne lesz, úgy tervezem.. :)

      Törlés
  5. Nem nyálas a vége, szerelem is kell! :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nem, szerintem egyáltalán nem lett nyálas. Ha nem bánod, kicsit hosszabban írok most erről a részről, ha nem érdekel, egyszerűen ne olvasd el. :) Szerintem jó, hogy Dumledore tudomást szerzett Elisa képességéről, de én biztos nem Harryvel mondattam volna el neki. Lehetett volna például Molly vagy Arthur Weasley, hiszen ők is a Rend tagjai, és tudhatják, hogy ha Dumledorenak számolnak be a lány Odúban tett látogatásairól, azzal még nem keverik bajba. Azt vettem észre, hogy bár Harry mindig keresztbe tesz Elisának, Elisa mégsem tud rá tartósan haragudni. Mi lenne, ha gyűlölné Harryt és csak Hermione kedvéért (vagy azért se) állna szóba vele? Szerintem ez érdekesebbé tenné a történetedet. Rori szakít Zambinivel. A kapcsolatukról eddig nem sokat tudtunk, csak most kezd az egész érdekessé válni, amikor már szakítottak. Nem önzőség ez Elisa részéről? Továbbá, én vártam volna a végjelenettel még egy vagy két fejezetet, hogy feszültebb legyen a légkör, és jobban izguljunk értük. Ha érted, hogy értem. Mellesleg, Bellatrix nem tud berontani az iskola kapuján, és legyilkolni mindenkit akit meglát, a védőbűbájok, és persze Dumbledore miatt. És.. én eddig meg voltam győződve arról, hogy Draco szerelmes Elisába. Azt hittem, hogy csak a család miatt nem akar összejönni Elisával, meg a többi roxfortos véleményétől is félnek, bár nem úgy tűnik, mintha Elisát ez különösebben érdekelné... De hogy ne lenne szerelmes belé?? Akkor minek smárolja le folyton?
    Egyébként jó rész lett, nagyon szeretem olvasni a blogodat. Egyetlen jó tanácsom van még: Lassíts! Részletesebben!
    Kitartást, és további sok sikert.
    Puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nem, persze, hogy nem baj. :D
      Azért nem tudja Harryt utálni, mert olyan mint én. :D Ebben hasonlítunk Elisával. Nem vagyok haragtartó, és ő sem az. :)
      Igen, Elisa önző, de szerintem egy kicsit mindenki az lenne, hogy ha ilyen nehéz élete lenne...
      Az a Bellatrixes pedig csak egy vicc volt...
      Az, hogy Elisa nem hisz benne, hogy valaki szeretheti, az is az eddigi életének a számlájára írható..
      Most már lassabb lesz... :D

      Törlés
  7. Imádom imádom imádom :) tökéletes lett ez a rész is , lehetne kicsit jobb Draco- Eliza jelenet :) nagyon szeretem ezt a blogot, csak sajnos nem tudok mindig komizni :( de mostantól megpróbàlok mindegyikhez írni valamit :)

    VálaszTörlés
  8. egyaltalan nem sok benne a "nyal". en tobb " nyalat" raknek bele :)

    VálaszTörlés
  9. Szia! Szerintem nagyon jó, egyáltalán nem nyálas. Már kíváncsi vagyok a fojtatásra. Én szeretnélek kérni, hogy mond meg - mert te legalább őszinte vagy - hogy nálam, a Vágy című fanfictionnál milyen lett az utoló fejezet? Csak mert nem vagyok benne biztos. Egyszer tetszik, egyszer meg úgy érzem eröltetett. Kérlek írj véleményt! Köszi!
    Giger

    VálaszTörlés
  10. Szia! :)
    Nagyon tetszik a blogod! És nem lett nyálas ez a rész, ne aggódj. Várom a kövi részt!
    Addig is díjat érdemelsz. Itt megtalálhatod: http://diary-of-a-ts.blogspot.hu/ :D

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Szia!:)
    Imádom a blogodat!
    http://helpmevivien.blogspot.hu/2014/08/1dijam.html itt vár az ajándékod!:)
    Így tovább!

    VálaszTörlés