2014. október 24., péntek

Huszonhatodik fejezet

Másnap este fél kilenckor elindultam Hagrid kunyhója felé. Félnem kellett volna attól, hogy mit fog hozzám szólni, vagy hogyan fog velem bánni a vadőr, de nem érdekelt. A tegnap esti DS után úgy gondoltam, hogy mindenkivel el tudom fogadtatni azt, aki vagyok.
Bekopogtattam az ajtón, mire Agyar elkezdett ugatni. Hallottam, amint Hagrid csendre inti, és a következő pillanatban kinyílt a kunyhó ajtaja.
- Á, csak te vagy az. – mondta érzelemtől mentes hangon. – Gyere be.
Mikor beléptem a zsúfolt helyiségbe Agyar azonnal ott termett és körbeszaglászott. Türelmesen álltam, ás vártam a végeredményt. Úgy látszik Hagrid is arra vár, hogy a kutya döntse el, hogy milyen vagyok, mert az állatot vizsgálta kicsi fekete szemeivel. Agyar végül megnyalta a kezemet, és elkezdte csóválni a farkát. 
- Kedvel téged. – állapította meg Hagrid, majd leült az asztalhoz, és intett, hogy én is foglaljak helyet.
- Annak igazán örülök, mert nem sokan vannak ezzel így. – mondtam, miközben helyet foglaltam.
- Én nem így hallottam. – mondta a vadőr. – Valahányszor felmegyek, a kastélyba mindenki a te nevedet szajkózza. De nem ám rosszindulattal, hanem csodálattal, és tisztelettel.
Ez meglepett, mert eddig csak a gyűlölködő tekinteteket láttam, és pár olyan embert, akik kedvelnek.
- Mit követtél el, amiért büntető munkára ítéltek? Egész évben.
- Kikezdtem a drága halálfaló tanárokat, és felidegesítettem Pitont. – mosolyogtam mikor magam elé képzeltem az igazgató arcát.
- Gratulálok! – mondta Hagrid egy hatalmas vigyorral az arcán.
Úgy látszik sikeresen meggyőztem Hagridot az ártatlanságomról, aminek nagyon örültem. A vadőr azt mondta, hogy nem igazán akar engem dolgoztatni, mert nem akar büntetni, hiszen, ahogy ő fogalmazott, „a jó ügy érdekében bármit”. Ekkor kezdtem el vele vitatkozni, és megmondtam neki, hogy valószínűleg ki fognak küldeni valakit, hogy leellenőrizzenek, és nem akarom, hogy baja legyen, ezért arra kértem, hogy adjon olyan munkát, amiben kifáradok, és azt látják rajtam, hogy nem érzem jól magam.

Harry Potter betört a Minisztériumba.
Ez a szalagcím fogadott egyik reggel, amikor a Nagyteremben megkaptam az aznapi újságot. Hitetlenül olvastam el újra, és újra. Az lehetetlen! Az lenne a dolguk, hogy meghúzzák magukat, nem az, hogy betörjenek mindenhova, ahova csak kedvük tartja. Idegesen csaptam le az újságot az asztalra, amitől kiborult a töklevem. Páran értetlenül néztek rám, de nem érdekelt. Felpattantam, és azonnal elindultam a bagolyház felé. Útközben elhaladtam azon fal mellett, amelyre tegnap este Neville felfestette azt a szöveget, hogy „A DS tagokat toboroz!”. A halálfalók még bizonyára nem vették észre, mert általában az ilyeneket azonnal el szokták tüntetni. Pár elsős előtte ácsorgott, és azon tanakodtak, hogy mi az a DS. Kevés olyan ember volt, aki ezt ne tudná, de voltak olyanok, akiknek tényleg fogalmuk sincs. Máskor szívesen felajánlottam volna, hogy elmagyarázom, de aznap ideges állapotban voltam.
Mikor felértem a bagolyházba, az összes bagoly felém fordult, de mikor nem láttak nálam levelet, tüntetőleg hátat fordítottak nekem. Az ablakhoz léptem, és lenéztem egyenesen Hagrid kunyhójára. Az utóbbi időben ez a hely volt a támaszom. Ide ritkán járnak mások, általában mindenkinek van baglya, vagy nem akarja meg kockáztatni azt, hogy elfogják a baglyukat és elolvassák a levelüket, ezért nem is küldenek üzenetet senkinek.
- Szia! – jött egy tétova hang a hátam mögül, és mikor megfordultam, szembe találtam magam Seamus-szel.
- Szia! – sóhajtottam, majd visszafordultam az ablakhoz.
Hallottam, amint a fiú magához hív egy baglyot, felköti rá a levelet, majd a madár nagy szárnysuhogtatással kirepült az ablakon. Azt hittem, hogy majd amint végez visszamegy a kastélyba, de nagy meglepetésemre odajött mellém.
- Észrevették. – mondta.
- Mit? – néztem rá értetlenül.
- Amit tegnap este Neville kiírt a falra. Amikor elmentem mellettük éppen szitkozódtak, és majdnem felrobbantották a falat. Szerintem Neville-nek le kéne állnia egy kicsit. – tanácsolta Seamus.
- Szerintem meg had döntse el ő, hogy mit akar. Ha ő ettől érzi jobban magát, akkor csinálja csak! Nekünk csak jobb! – mondtam magabiztosan, majd a fiú felé nyújtottam az újságot. – Láttad már.
Seamus ránézett a cikkre, majd mikor végig olvasta hitetlenkedő arccal adta vissza.
- Vigyázhatna jobban is. – állapította meg.
Kicsit furcsának találtam ezt a helyzetet. Egy olyan emberrel beszélgetek, akivel eddig alig váltottam pár szót! Most meg hirtelen idejön, elkezd velem beszélgetni, mintha minden olyan király lenne. Megkérdezhettem volna tőle, hogy mit akar, de nem akartam bunkó lenni. Mi van, hogyha semmit? Mi van, hogy ha egyszerűen egyedül érzi magát, mert a legjobb barátja, Dean odakint bujkál valahol, és talált egy olyan embert, akivel beszélgethet, és ki is használta ezt az alkalmat? Mert bevallom őszintén, hogy összezárva lenni a kissé megváltozott Nevillel nem leányálom. Nem azt akarom mondani, hogy nem a jó irány felé tart, mert ez nem igaz. Egyszerűen csak másról se tud beszélni, mint a halálfalókról. Vannak nagyon jó ötletei, csak néha nem gondolja át a következményeket. Olyan, mint egy felnőtt gyerek. Mintha most élné a senki-ne-mondja-meg-nekem-hogy-mit-csináljak korszakát. És ezért én büszke vagyok rá! 

Ki gondolná, hogy ilyen hamar eltelik egy félév? Én biztos nem! Mire kiszakadtunk a nagy nyüzsgésből és ránéztünk a naptárra már mehetünk haza Karácsonyra. Amit ismét nem tettem meg! Na, azt már nem! Nem akarom a karácsonyt az úgy nevezett „családommal” tölteni. Draco-t viszont megint haza küldtem. Nehéz volt megválni tőle, de muszáj volt. Valószínűleg a halálfalók is itt maradnak, és nem akarom, hogy azt nézzék egész szünetben, ahogy egymás nyakán csüngünk. Mert ha itt maradna, akkor nagy lenne a kísértés, hogy pontosan ezt tegyük, hiszen nem sokan lesznek a kastélyban, ezért kisebb az esély a lebukásra. Rori viszont itt maradt velem, ugyanis ő kijelentette, hogy soha többet nem akar vissza menni abba a házba, amit eddig az otthonának hívott.
Szenteste éppen a klubhelyiségben ültünk a meleg kandalló mellett, és beszélgettünk, amikor kitárult az ajtó, és belépett rajta Rori apja. Lesokkolva néztük, hogy mit akar. Elég abszurdnak tűnt, hogy egy felnőtt betegye a lábát ide. Rajtunk kívül két másodikos tartózkodott a helyiségben, de amint meglátták Dolohovot, azonnal felmentek a szobájukba. Gyávák!
- Mit akarsz? – kérdezte Rori ellenségesen.
- Gyere haza! – morogta az apja.
- Nem! – jött az azonnali válasz.
- De! – mondta fenyegetően Dolohov.
- Nem fogok veled soha sehova menni! Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak, ugyanis nem vagy az apám, ráadásul már elmúltam 17 éves, vagyis felnőtt vagyok! – tette keresztbe barátnőm a kezét, miközben lenézően nézett a volt apjára.
- De igenis azt fogod tenni amit, mondok! – mondta, majd elindult a lánya felé.
Rori előkapta a pálcáját, mire az apja megállt. Pár pillanat múlva én is ott álltam barátnőm mellett kivont pálcával.
- Nem akar magával haza menni, szóval legyen olyan kedves és távozzon! – mondtam kedvességet erőltetve a hangomba.
- Te csak ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! – jött a fellengzős válasz, de azért hátrált egy lépést, mire mi is léptünk felé.
- Miért ne? – kérdeztem vissza. – Megmondja apucinak, hogy milyen rossz kislány voltam? Had ábrándítsam ki! Már tudja!
- Ezt nem fogod megúszni! – mondta fenyegetően.
- Maga csak ne fenyegessen engem. Azt hiszem, kettőnk közül magának van kevesebb befolyása. Megfélemlíteni se próbáljon meg, mert felesleges. Nem fogok öntől soha se félni. Kérdezze csak meg a Carrowk testvéreket, hogy mi történik azokkal, akik az utamba állnak. Ebből a szempontból olyan vagyok, mint az apám!
Nem éreztem magamba büszkeséget, mikor kimondtam ezt a mondatot. Senkinek se kéne olyannak lennie, mint az apámnak, mégis napról-napra egyre több hasonlóságot veszek észre köztünk, aminek nem örülök, de kezdem elfogadni, hiszen apám „sokra” vitte, és ahhoz, hogy ide eljusson nem csak a rossz tulajdonságai segítettek. Vannak neki jó tulajdonságai is, csak nem engedi, hogy mások meglássák.
- Azonnal menjen innen! – mondtam.
Dolohov bosszúsan megfordult, és kiment az ajtón, úgy, hogy vissza se nézett.
- Így kell tönkre tenni valakinek a karácsonyát. – mondta barátnőm idegesen mosolyogva, miközben leroskadt a kanapéra.
- Ne foglalkozz vele! – mondtam. – Ne hagyd, hogy mindent elrontson. Élvezd az ünnepet, és a csendet, ami már nem fog olyan sokáig tartani. 
Rori elmosolyodott, de a szemébe még mindig ott volt a szorongás.
- Arra gondoltam, - mondtam. – hogy a következő DS edzésre elhozhatod Zambini-t is. Úgy vettem észre kezdik elfogadni, hogy nem mindenki olyan gonosz, mint amilyennek hiszik.
- Köszönöm! – mondta barátnőm boldogságtól sugárzó arccal.
Na, és így kell széppé tenni valakinek a karácsonyát. – mondtam magamban.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! :)
Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de így alakult. Az én hibám is, de legfőképp azé, hogy elromlott a gép, és meg kellett várni a másikat. Szóval, bocsi! :( ♥

Remélem tetszett, és azt is remélem, hogy nem riasztottalak el titeket a sok kimaradással.. ☻

Köszi, hogy elolvastad! ☺
Karool

6 megjegyzés:

  1. Jaj, már nagyon hiányoltam! :) Megláttam facebookon a posztot, és gondolkodás nélkül rámentem, félbehagyva minden addigi tevékenységemet. :D
    Nagyon jó lett, bár a félév van dolog nem túl szívderítő, mert azt jelenti, hogy közeleg a vége... :D
    Furi ez a ,,Voldemortnak vannak jó tulajdonságai is" dolog. Persze ha a szövegkörnyezetet is figyelembe veszi az ember, akkor tök más a jelentése, de így konkrétan belegondolni nagyon... hát, durva!
    De szerintem te nem veszítesz olvasókat. :) Én meg egyre gyakrabban el vagyok kenődve, hogy közeleg a sztorim vége, és van konkrét 11 feliratkozó... :(
    De mindegy..
    Szóval, jön a szokásos záró szöveg: Nagyon jó lett, és csak így tovább! ;)
    Giger

    VálaszTörlés
  2. Szia:3!
    Uu, már nagyon vártam*-* minden nap csekkoltam, van e új rész, és amikor ezt megláttam : VÉGREEEEEEE!*-*
    Nagyon jó lett! Várom a következőt:3
    xx

    VálaszTörlés
  3. Szia! Először is hadd mondjam el hogy imádom a történetedet! :D Igazából egyszer már elkezdtem olvasni csak akkor még 12 fejezet volt fenn és utána a mai napig (szégyellem bevallani) de nem néztem erre. És ma amikor megláttam hogy mennyi fejezet vár hát azonnal neki láttam olvasni. :) Folyamatosan csak nyomkodtam hogy újabb bejegyzés, újabb bejegyzés és most meg látom hogy nincs tovább. Esküszöm először frissítettem az oldalt hogy biztos nem csak valami oldal megjelenítési hiba vagy valami hasonló. :D
    Még mindig annyira tetszik ez a történet és olyan kár hogy hamarosan vége. Amúgy kíváncsi lennék Voldi mikor unja meg a lánya üzelmeit, már el is képzeltem a családi banzájt. :D
    Na szóval csak annyit írok a kusza kritikám végére hogy: KÖVIT AKAROK MOST!!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia! :) köszönöm szépen! :)
      majd kiderül! ;)

      Törlés