2014. július 18., péntek

Tizedik fejezet

Aznap nem mertem senki szemébe nézni. Főleg a DS tagokéba. Ebédelni nem mentem le a nagyterembe, de mivel éhes voltam, a vacsorát nem hagyhattam ki. Éreztem magamon a tekintetüket, amikor beléptem a terembe. Leültem Rori mellé, aki mit se törődve a kíváncsi szemekkel, vígan ette a lekváros kenyerét.
Amint meghallotta, hogy visszajöttem az volt az első dolga, hogy lejöjjön a szobánkba, és kifaggasson, illetve ő is elmeséljen mindent. Mint kiderült, ő se volt DS edzésen, mert meg kellett írnia a mágia történet házi feladatát, ezért nem volt ideje elmenni.  Elmesélte, hogy Dumbledoret le akarták tartoztatni, mert a minisztérium ellen szövetkezett, de elmenekült. Büszkeség töltött el arra a gondolatra, hogy az a személy, akiről elneveztük a kis „forradalmunkat”, ilyen könnyen meg tudott szökni a jól képzett aurorok és a miniszter úr elől. De büszkeségemet felváltotta az elkeseredettség, amikor Rori azt is elmondta, hogy Umbridge lett az igazgató.
Épp elkezdtem volna enni, amikor valaki megragadta a vállamat. Hátra fordultam, és egyenesen Draco mérges arcával találtam szembe magam.
- Szia. – mondtam lassan, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle.
- Gyere velem! – olyan hangsúllyal ejtette ki ezt a két szót, hogy önkéntelenül is engedelmeskedtem.
Miért volt rám mérges? – kavargott fejemben a kérdés, miközben követtem az előcsarnokba. Észrevettem, hogy sokan néznek minket kíváncsi szemekkel, de mikor találkozott a tekintetünk, rögtön visszafordultak a vacsorájukhoz. Bizonyára azt hitték, hogy családi gondjaink vannak. Lehet, hogy igazuk van. Mármint nem tudom, hogy mit akar tőlem Draco. Mi van, hogy ha valami családi gond? Remélem nem történt Narcissa nénivel és Lucius bácsival semmi.
Draco nem állt meg az előcsarnokban, ha nem ráfordult egy folyosóra, majd onnan egy másikra, átkísért egy szőnyeg mögé rejtett ajtón, ahol szintén egy folyosó volt, majd bement egy tanterembe, amit utoljára elsős koromban láttam. Rögtön nosztalgiázni kezdtem, hogy milyen jó is volt régen, amikor még nem volt semmi baja a világnak velem, de azonnal befejeztem, amikor Dracora néztem.
- Mi történt? – kérdeztem ijedten.
- Ez. – mondta, majd lerakott egy papír fecnit az egyik padra.
Mikor közelebb léptem, láttam, hogy két név van rajta. Az egyik az enyém, a másik Rorié. Ránéztem, és vártam, hogy kioktasson, hogy mégis hogyan csinálhattam ilyet, meg hogy hogyan tehettem ki ekkora veszélybe a családunk jó hírnevét, de nem szólt egy szót se. Csak hallgatott, és ez rosszabb volt, mint ha kiabálna. Mérhetetlen bűntudat keveredett össze bennem a hálával. Bűntudatom volt, amit nem is igazán értettem, és hálás voltam, amiért megtette ezt nekem. Lehet, hogy csak azért tette, hogy a családját védje, de az is lehet, hogy miattam tette. Bevallom, a másodiknak jobban örülnék.
- Miért tetted? – kérdeztem végül, mert magamban nem tudtam eldönteni, és ez idegesített.
Az arcán láttam a meglepődést. Bizonyára nem erre számított.
- Hogy miért? – kérdezett vissza, mire bólintottam. – Egyszerű. Nem akartam, hogy bajba keveredj.
Vártam, hogy folytassa, a család hírneve dologgal, de nem tette. Hirtelen olyan boldog lettem, hogy nem tudtam mit csinálok. Az egyik pillanatban még meglepetten egyben boldogan nézem Dracot, a következőben pedig már szájon csókoltam. Meglepődtem a saját tettemen, ezért elkezdtem hátrálni, de hirtelen megváltozott az arckifejezése, visszahúzott és megcsókolt. Először meglepetten hagytam, hogy ostromolja a szám, de túl jó érzés volt ahhoz, hogy tétlenül tűrjem, így én is visszacsókoltam.
Hirtelen kivágódott az ajtó, mi meg azonnal szétrebbentünk. Még bele se melegedtünk a csókba, és máris valaki tönkreteszi ezt a csodálatos pillanatot. Mérges arccal fordultam a pillanat elrontója felé, de a mérget egy pillanat alatt felváltotta az idegesség, amikor megláttam a triót.
- Ööö, minden rendben? – kérdezte Hermione zavartan, miközben Draco és köztem cikázott a tekintete.
- Miért ne lenne? – kérdeztem idegesen.
Eközben Harry és Ron ellenséges tekintettel méregették Dracot, aki ezt azonnal viszonozta.
- Csak mert attól féltünk, hogy történni fog veled valami, ezért utánatok jöttünk. – magyarázkodott Hermione.
- Jól vagyok, amint láthatod. – tártam szét a kezem és már azon voltam, hogy körbeforgok, amikor Draco megszólalt.
- Miért ne lenne jól? Szerintetek bántani akarom? Hát akkor jobb, ha tudjátok, hogy soha nem bántanám. – kiabálta zihálva.
Pár kínos pillanat után, Hermione törte meg a csendet.
- Ti most jártok?
- Nem. – mondtuk egyszerre Dracoval.
- Akkor mi…
- Hermione fogd már be! – szóltam rá mérgesen, mert ha tovább szaporítja a szót, még a végén mind az öten kínosan fogjuk magunkat érezni.
Amúgy se éreztem magam a legjobban. Rosszul esett, hogy azt mondta, hogy nem. Igaz én is azt mondtam, de hajlamos vagyok tagadni mindent. Még akkor is, ha igaz. Ez nálam ilyen védekező reakció. Bár ez ezek szerint nem is igaz. Ismét könnyes lett a szemem és legszívesebben kirohantam volna a teremből, de akkor rájönnek, hogy megviselt ez az egész és azt meg nem akartam.
- Nos, azt hiszem, jobb, ha megyünk enni! – próbáltam mosolyogni, de csak egy fintorra futotta.
Felkaptam a papír fecnit a padról és kifurakodtam a trió között a folyosóra. Mikor kiértem, elkezdtem szaladni. Mintha hallottam volna, hogy Draco utánam kiabálja a nevemet, de nem álltam meg. Abban se voltam biztos, hogy tényleg megszólalt. Valószínűleg csak a képzeletem játszott velem.

Olyan hamar eljött az évvége, mint még soha. Lehet, hogy azért, mert magamba zárkózva éltem világomat, vagy csak azért, mert annyit tanultam az RBF vizsgákra, hogy nem vettem észre az idő múlását.
Draco most már tényleg került, nem csak én éreztem úgy. Tudom, hogy hiba volt megcsókolni, de nem tudtam mit teszek. Viszont olyan jó volt. Gyakran este csak akkor tudok elaludni, ha arra gondolok. Az egyetlen boldog emlékre közel két éve az életemben. Akkor éreztem magam a legboldogabbnak és a legfelszabadultabbnak.
Hermionét ezek után messziről elkerültem. Nem akartam, hogy nekiálljon magyarázni, és hogy kioktasson. Ne értsetek félre, még mindig bírtam, csak nem akartam tanácsokat és lelki fröccsöket hallgatni.
Rorinak bizonyára beszámolt az egészről, mert láttam barátnőm szemében a rosszallást és a sajnálatot, de ő nem volt az a gyere és beszéljük meg ezt, típusú barátnő, ő inkább az a, ha akarsz róla beszélni, akkor majd szólj típusú volt. Így nem sok vizet zavart. Kölcsönösen nem zaklattuk egymást, mert mostanában úgy láttam, hogy nagyon összemelegedett Zambinivel.  Szóval, amíg ő nem kérdez Dracoról, addig én is békén hagyom Zambinivel kapcsolatban.
Az RBF vizsgáim viszonylag jól sikerültek. Főleg a gyakorlati részük, amit Harrynek köszönhetek.
A mágia történelem (az utolsó) vizsga napján történt valami, amiből szerencsére kimaradtam. Hála Merlinnek! A vizsga közben Harry rosszul lett, ezért kiküldte a felügyelő biztos. Mikor mindenki végzett, és lejárt az idő, láttam, hogy Hermione és Ron azonnal barátjuk keresésére indul. Valami húzott feléjük, hogy menjek utánuk, de nem tettem. Éreztem magamban, hogy megint valami olyan fog történni, aminek nem lenne szabad, és ha én is belekeveredek, akkor abból még baj is lehet. Így hát nyugodtan leballagtam a Mardekár klubhelyiségébe, leültem az egyik zöld fotelbe, elővettem egy könyvtárból nem rég kivett könyvet a baglyokról, majd olvasni kezdtem. A nagy depresszió közepette arra az elhatározásra jutottam, hogy a tizenhatodik születésnapomra kérni fogok valamilyen állatot. Hiszen, mi tudna a legjobban felvidítani borús napjaimon, mint egy állat, akivel foglalkozhatok és ő is foglalkozhat velem. A macska és a bagoly között vacilláltam. A macska melletti érv, hogy hozzá lehet bújni, de sokat kell vele foglalkozni. A bagoly melletti, hogy nem kell vele sokat foglalkozni, viszont nem lehet hozzá bújni, azonban vele lehet levelet küldeni, míg egy macska legfeljebb megrágcsálja a borítékot. Órákig olvastam még, mikor egyszer csak elaludtam.

Álmomban egy különös helyen jártam. Egy nagy teremben voltam, ahol egy hatalmas boltíven kívül nem volt semmi. A boltívből mintha hangokat hallottam volna, de mikor közelebb mentem, nem hallottam semmit. A csendet, ami eddig körül vett, hirtelen az egyik ajtó kicsapódása zavarta meg. Pár ember rontott be kivont pálcával. Csak második ránézésre tudtam megállapítani, hogy néhány DS tagot látok magam előtt. Integetni akartam nekik, de amikor felemeltem a kezem, nem láttam. Nem volt ott ahol lennie kell. Láthatatlan voltam. Hirtelen eszembe jutott a karácsonyi bál. Lehet, hogy megint szellem lett belőlem? Ezt a gondolatot gyorsan kivertem a fejemből, mert eszembe jutott, hogy ez egy álom, és hogy ők az iskolában vannak. Pár pillanat múlva újabb emberek jelentek meg, akiket rémülettel ismertem fel. Halálfalók. Mit keresnek az én álmomban halálfalók? Ismét kivágódott az ajtó, és egy csapat ember viharzott be rajta. Párat felismertem közülük, viszont párat nem. Ott volt Lupin és Mordon professzor, valamint Sirius Black is. Elfordultam tőlük és a halálfalókat kezdtem vizsgálni. Amikor megláttam egy hosszú fekete loboncot ellibbenni, valamint meghallottam egy gonosz kacagást, meghűlt az ereimben a vér. Az anyám. Olyan közel lebegtem hozzá, amennyire csak tudtam és megnéztem az arcát. Habár nem láttam tisztán, mert folyton mozgott az ki tudtam venni, hogy sokat változott az óta, amióta azt a fényképet készítették, amit újságban láttam róla. A haja már nem volt koszos és mocskos, hanem tiszta és egyenes. Egy fekete talárt viselt, ami jobban hasonlított egy középkori ruhára, mint egy maira.
Hirtelen egy zöld fénynyaláb lövellt ki a pálcájából és én automatikusan utána fordultam, hogy végignézzem, hogy eltalálja Sirius Blacket, aki a halálos átok hatására egyenesen belezuhant a boltívbe. Következő pillanatban már azt láttam, amint anyám elkezd szaladni, nyomában Harry-vel. Én is utánuk eredtem. Akkor jöttem rá, hogy a minisztériumban vagyunk, amikor kiléptünk az előcsarnokba. Egyszer jártam itt Narcissa nénivel, amikor még kisebb voltam. A nosztalgiázásból a csatazaj rántott ki. A hang forrása felé fordultam, pont akkor, amikor megjelent a színen a Nagyúr. Hosszú fekete talárt viselt. Kígyószerű arcával mereven meredt Harryre. Épp meg akartam szólalni, amikor hirtelen felém kapta a fejét. Találkozott tekintetem az övével, és hirtelen úgy éreztem, hogy el kell menekülnöm. Nem tudtam honnan jött ez az érzés, de engedelmeskedtem neki.

Olyan hirtelen ébredtem fel, hogy a könyv kiesett az ölemből és a padlón landolt. Pár Mardekáros, akik épp a helyiségben tartozódtak furcsán néztek rám, de nem törődtem velük, hanem gyorsan elindultam, hogy keresek valakit, aki tud nekem segíteni. Mert száz százalékig biztos voltam abban, hogy ez nem csak egy álom volt.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! ☻
Valószínűleg már észrevettétek, hogy keverem a filmet és a könyvet. Titeket ez zavar? Várom a válaszokat! ☺
Köszi, hogy elolvastad! ♥
xoxo Karool

20 megjegyzés:

  1. engem nem zavar, szerintem nagyon jó <3

    VálaszTörlés
  2. waa ez annyira jó, hogy nem bírom kivárni a következőt! :D

    VálaszTörlés
  3. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nagyon nagyon jó imádom, és várom a kövit :)
    Xoxo Szmiszi

    VálaszTörlés
  4. Ez egyre izgalmasabb. :D Engem se zavar ez pont így jó ahogy van. Várom a következőt, de nagyon. *-*

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)
    Tudod egyszer meg fogsz engem ezzel ölni... Miért mindig a legizgibb résznél hagyod abba? (na jó, tudom miért, de akkor is!) És még itt van ez a Draco-Elisa szál, ami az őrületbe kerget, mert végre történt valami, erre most meg kerülik egymást.
    Nagyon tetszett a rész és már alig várom a kövit, nem is tudom, hogy fogom kibírni addig, de muszáj lesz...
    Engem egyáltalán nem zavar, hogy kevered, sőt nekem így még sokkal több újdonság is lesz benne (szégyen szemre, csak az első három könyvet olvastam...).
    Csak így tovább és izgatottan várom a következő részt!
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Nem foglak megölni, abban biztos lehetsz! :P Türelem! (amúgy szó szám szerint ez lett a leghosszabb fejezet!) :)
      Karool

      Törlés
  6. Hű nem tudok mit mondani ez egyszerűen szupi volt várom a kövit

    VálaszTörlés
  7. Én nem vettem észre - a filmeket csak egyszer láttam.
    A történeted tök jó! És az egész oldal hangulata, meg az animált fejléc... :D

    VálaszTörlés
  8. Ma találtam a blogodra, nagyon tetszik, felis iratkoztam:)
    ja es en csak a filmet lattam a konyveket nem olvastam de engem nem zavar hogy kevered :D :)
    varom a kovit

    VálaszTörlés
  9. Szia! Fantasztikus a blogod ez a kedvencem! <3 :)
    Nekem is van egy HP blogom, noha az írásaim még csak a nyomodba se érnek.
    És hálával is tartozom, ugyanis most fájt a hasam, de a te soraidnak köszönhetően mostanra már nem érzek mást, csak, hogy: "Neeeem! Hol a kövi rééész!: :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) nagyon szépen köszönöm! :)
      Küldesz linket? ;)
      Örülök, hogy segíthettem. :)

      Törlés
  10. Naggyon tetszik! Mikor lesz folytatás? Nagyon várom.

    VálaszTörlés