2014. július 24., csütörtök

Tizenkettedik fejezet

Ez volt életem legrosszabb nyara.
Kezdjük azzal, hogy amint haza értem, szembesülnöm kellett anyámmal. Mikor kiszálltunk a kocsiból, és a ház felé indultunk el se tudtam volna képzelni, hogy mi vár rám odabent, azonban amint beléptem az előcsarnokba, földbe gyökerezett a lábam, és majdnem elejtettem a táskámat. Azzal se törődtem, hogy Draco nekem ütközött, mikor nem vette észre, hogy megálltam. Az anyám ott állt tőlem pár méterre és alaposan végignézett. Ugyanúgy nézett ki, mint a minisztériumban, csak most nem csillogott a szeme a gyilkolási vágytól. Ezt jó pontnak tekintettem.
- Elisabeth. – tárta szét a karját üdvözlés képen, és elindult felém.
Ha nem tudnám, hogy valójában milyen ember, akkor az első benyomásom az lenne, hogy milyen kedves. De tudtam milyen. Megölte az unokatestvérét csak azért, mert nem a „jó oldalon” állt. Időközben Draco befurakodott mellettem, de mikor meglátta anyámat, ő is megállt. Narcissa néni kinyújtotta felé a kezét, mire elindult az anyja után. Kétségbeesett pillantást vetettem rá, de nem mert megállni. Nem hibáztatom érte, mert legszívesebben én is elmenekültem volna, de nem tehettem.
- Anya. – mondtam bátortalanul, amikor odaért hozzám.
Megölelt, de nem viszonoztam, mert akkor fejbe csapom a kezemben lévő bőrönddel, de azért közelebb hajoltam hozzá, nehogy azt higgye, hogy nem örülök neki. Nehogy rá jöjjön az igazságra.
Hátrébb lépett, majd a kezébe vette az arcomat, és alaposan megvizsgálta.
- Pont, mint az apád. – nem tudtam eldönteni, hogy büszkeséget érzek a hangjában, vagy valami mást.
Azt, hogy melyik apámról beszél, nos, azt meg különösen nem. Semelyik apámmal nem találkoztam. A vérszerinti apámat nem ismertem, a mostoha apámat pedig börtönbe zárták, ahol meghalt, amikor még kicsi voltam.
Rámosolyogtam, mire megváltozott az arckifejezése, és megláttam a szemében a sóvárgást. Azt tudtam, hogy nem miattam néz így rám, hiszen ő a férfiakat szereti. Valószínűleg annyira hasonlítok apámra, hogy őt látja bennem.
A „megismerkedésünk” után felküldött a szobámba, hogy pakoljak ki, mert, hogy még sok mindent el kell intéznie, de utána jobban megismerhetjük egymást.
Három nappal később elvitt a közeli faluba, ahol a varázslattal mutatta meg, hogyan kell a muglik életét megkeseríteni. Engem is bíztatott, hogy tegyem azt, amit ő, de arra hivatkoztam, hogy az iskolán kívül nem szabad varázsolnunk. Elfogatta a magyarázatot, de ezek után jobban szemmel tartott. Még sok ilyen „élményben” volt részem, amik során egyre jobban fokozódott bennem a gyűlölet a tulajdon anyám iránt. Mikor beszélgettünk, akkor a téma vagy a Sötét Nagyúr volt, vagy azt, hogy Ő mit csinált a múltjában. Eldicsekedett azokkal a rémtettekkel, amiket végre hajtott. Olyan részletesen mesélte el, hogy legszívesebben elhánytam volna magam, de jó képet vágtam hozzá. A Nagyúrról meg olyan mély hódolattal beszélt, hogy legszívesebben megátkoztam volna.

A nyár elején kaptunk egy minisztériumi értesítőt, hogy hogyan tudnánk megvédeni magunkat a halálfalók ellen. Majdnem elnevettem magam, mikor megkaptuk. Pont ide küldenek? Ide, ahol több halálfaló fordul meg, mint bárhol máshol?

OTTHONUNK ÉS CSALÁDUNK VÉDELME
A SÖTÉT ERŐKKEL SZEMBEN

Varázslótársadalmunk tagjait agresszió veszélye fenyegeti a magukat halálfalóknak nevező bűnözők részéről. Az alábbi egyszerű biztonsági szabályok betartása hozzásegít minket magunk, családunk és otthonunk megóvásához a sötét erők támadásától.
1. Lehetőleg ne hagyja el egyedül a házat!
2. Fokozott óvatosság szükséges az esti és éjszakai órákban. Utazásait lehetőség szerint úgy időzítse, hogy sötétedés előtt célba érjen.
3. Frissítse fel házi önvédelmi ismereteit! Gondoskodjon róla, hogy családjának minden tagja jártas legyen a védekezési technikákban (pajzsbűbáj, kiábrándító bűbáj gyakorlása, kiskorú családtagok esetében társas hoppanálás elsajátítása)!
4. Egyezzen meg biztonsági azonosító kérdésekben közeli barátaival és családtagjaival, hogy leleplezhesse a százfűlé-főzet (lásd 2. oldal) segítségével álalakot öltött halálfalókat!
5. Ha családtagja, munkatársa, barátja, szomszédja stb. részéről szokatlan viselkedést tapasztal, haladéktalanul értesítse a Varázsbűn-üldözési Kommandót! Lehet, hogy az illető az Imperius-átok hatása alatt áll (lásd 4. oldal).
6. Ha lakóház vagy egyéb épület fölött a Sötét Jegyet látja, NE LÉPJEN AZ ÉPÜLETBE!
Ilyen esetben azonnal értesítse az Auror Parancsnokságot!
7. Nem bizonyított észlelések alapján gyanítható, hogy a halálfalók inferusokat is használnak (lásd 10. oldal). Ha inferust lát, vagy azzal találkozik, SÜRGŐSEN értesítse a minisztériumot!

Augusztus első felében történt valami, ami teljesen felbolygatta az életünket. Eljött hozzánk a Nagyúr. Délelőtt volt, és éppen a szobámban olvastam egy undorító könyvet a különféle kínzásokról. Muszáj volt, mert anya azt mondta, hogy ha ő meghal, akkor neki kell továbbvinnem a hírnevét. Na, jó, ezt talán mégse mondta, de szinte biztos, hogy ezt gondolta, mert hetente egyszer kaptam tőle egy könyvet, ami tele volt sötét mágiával. Mindig kikérdezte, hogy mi volt a könyvben, ezért el kellett olvasnom. Először, mikor megkaptam az elsőt, és megkérdezte, hogy mi volt benne, nem tudtam válaszolni, ezért megfenyegetett, hogy megkínoz, ha nem olvasom el. Így hát minden szabadidőmben olvastam.
Kopogtak, ezért becsuktam a könyvet, majd otthagyva az ágyamon, kinyitottam az ajtót. Narcissa nénivel találtam szembe magam. A szája remegett, a szemében könnyek csillogtak.
- Gyere a nappaliba. – mondta, majd otthagyott.
Furcsállva néztem utána, de egy kis habozás után követtem. A nappali az a hely, amit a legjobban utálok a házban. Olyan régies és ódon a berendezése, hogy mindig úgy érzem magam benne, mintha kétszáz évet mentem volna vissza az időben. Amikor beléptem, és körülnéztem, láttam, hogy sok ember volt már ott. Volt pár, akit ismertem személyesen (Narcissa néni, Draco és anya), volt olyan, akit a minisztériumban láttam, és volt ott olyan is, akiről azt se tudtam, hogy létezik és volt ott még valaki. Valaki, akit csak egyszer láttam, és az is bőven sok volt. Ott állt a Sötét Nagyúr a szoba másik végén, és engem nézett. Ugyanúgy, mint mindenki más. Mivel senki sem mondta, hogy mit kell csinálnom, ezért leültem az egyetlen szabad helyre, Draco mellé.
- Mivel végre Miss Lestrange is megtisztelt minket a jelenlétével, akár el is kezdhetnénk a megbeszélést. – mondta a Nagyúr szarkasztikusan, miközben rám nézett gyilkos tekintetével.
Meg kellett volna ijednem, de úgy álltam a tekintetét, mint egy kőfal. Engem aztán nem sikerül megfélemlítenie. Nem éreztem félelmet a közelében. Furcsa mód úgy éreztem magam, mintha egy baráti társaságban unnám magam. A Nagyúr kíváncsian nézett rám, mert bizonyára azt várta, hogy majd a bocsánatáért fogok esedezni. De azért mondtam valamit, csak hogy kitöltsem a csendet.
- Jöttem amilyen gyorsan csak tudtam, Nagyuram. – mondtam érzelemmentes hangon.
Egy ideig mindenki engem nézett, majd a Nagyúr folytatta.
- Azért hívtalak titeket össze, mert akadt egy kis problémánk. Valakinek meg kellene ölnie Dumbledoret.
Hirtelen mindenki jelentkezni akart a feladatra.
- Majd én…
- Válassz engem…
- Én vagyok a legalkalmasabb…
- CSENDET! – kiabálta a Nagyúr, mire mindenki azonnal elhallgatott. – Én már kiválasztottam azt a személyt, aki végre fogja hajtani a gyilkosságot. – tartott egy kis szünetet a hatás kedvéért. – Ez a személy pedig nem más, mint Draco Malfoy.
Mindenki Draco felé fordult, aki kétségbe esett arcot vágva, bámulta a kezét. Megérintettem a kezét biztatás képen, de lerázta magáról.
- Ahogy akarod Nagyuram. – mondta.
- Vállalkozok a segéd szerepére. – álltam fel hirtelen.
Ismét mindenki rám nézett. Most már féltem. Féltem attól, hogy Draconak valami baja esik. A nyár folyamán rájöttem, hogy beleszerettem, és most nem fogom hagyni, hogy valami baja essen.
- Nem. – mondat kegyetlenül a Nagyúr.
Összeszorult a szívem a féltéstől, de nem hagytam, hogy ez ki üljön az arcomra.
- Egyedül kell elvégezni. Aki mer neki segíteni, megölöm.

…Aki mer neki segíteni, megölöm. – ez a mondat visszhangzott a fejemben, mikor aznap délután az ágyamban feküdtem. Akkor is fogok neki segíteni, és attól még egy halálos fenyegetés se tántoríthat vissza. Miután a Nagyúr elment a kúriából, megpróbáltam megkeresni Dracot, de nem találtam.
Megfájdult a fejem, ezért becsuktam a szemem, és arra gondoltam, hogy bárcsak egy olyan helyen lehetnék, ahol van boldogság is.
Hirtelen egy szellő sugallatát éreztem az arcomon, ezért kinyitottam a szemem, hogy becsukjam az ablakot. De mikor alaposan körülnéztem, hogy már nem a szobámban vagyok. A füvön feküdtem, egy furcsa ház előtt. Valójában abban se vagyok biztos, hogy tényleg egy ház volt. Lassan felálltam, és megint észrevettem, hogy láthatatlan vagyok. Hirtelen kinyílt a ház ajtaja és egy kövérkés, vörös hajú nő lépett ki belőle. A kezében szennyes kosár volt, és éppen a ruhaszárító kötél felé tartott. Hirtelen bevillant a fejembe egy újság címlap, amit még harmadik elején láttam. A Weasley család volt rajta, akik megnyertek egy csomó pénzt, ezért elmentek Egyiptomba meglátogatni az egyik gyermeküket.
- Elnézést! – szólalt meg, és abban a pillanatban éreztem, hogy megtestesülök.
A nő annyira megijedt, hogy sikított egyet és majdnem elesett az egyik tyúkban. Úgy nézett rám, mintha kísértetett látna. Nos, majdnem.
- Sajnálom, hogy megijesztettem asszonyom. – mondtam mosolyogva, miközben magamat átkoztam, amiért olyan hülye voltam, hogy megszólaltam.
- Te ki…
Nem tudta befejezni a kérdést, mert abban a pillanatban megjelent egy csapatni gyerek az ajtóban.
- Elisa! – kiáltott Ginny meglepetten, egyben boldogan.
Őszintén elmosolyodtam. Úgy látszik, ha meg tanulom kezelni ezt az új képességemet, akkor bárhova el tudok jutni, ahova csak akarok. Ginny elindult felém, hogy megöleljen, de elhátráltam tőle.
- Hasztalan. – mondtam magyarázat képen, majd hogy bebizonyítsam, meg akartam érinteni a tyúkólat, de átment rajta a kezem.
Mikor újra rájuk néztem, meglepett arcokat láttam. Időközben Harry és Hermione is elő került.
- Szellem vagy? – kérdezte Hermione zavartan. – Meghaltál?
Miért mindig ezt kérdezi mindenki?
- Nem. – ráztam meg a fejem. – A testem otthon van, a szobámban, zárt ajtók mögött.
El kellett magyaráznom nekik mindent, de előtte megeskettem őket az életükre, hogy nem mondják el senkinek, amiket tőlem, illetve rólam tudnak.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Sziasztok! :) 
2. évad, 1. rész! :)
Köszi, hogy elolvastad! :)
Karool. ☻

15 megjegyzés:

  1. Húhh... Hát ez (is) nagyon nagyon jó lett!!!:) Direkt lassan olvastam, hogy később legyen vége...:) További sok sikert, várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszik a történeted!
    Nagyon sok olyan fictet olvastam, ahol Draco az egyik főszereplő (nagyrészt dramionék) , de akadtak saját szereplősök is. És azoknál azt tapasztaltam, hogy nem igazán jók a karakterek Túl Mary Sue-k. De Elisa nagyon aranyos, azonban ügyetlen, és olyan kis kotnyeles. Tetszik.
    Meg a saját szereplősökre kritikusabb szemmel nézek, mert én is írok egyet. És az is tetszik (a tiédet olvasva) , hogy hányféle történetet lehet írni, hány szálon el lehet indulni, de hogy hányféle embert ki lehet találni, hányféle személyiséget, képességet.
    Mert Elizának tényleg illik ez a kilépekatestembőlésmegjelenekmáshol-dolog, karakteressé teszi, és az egész személyiségének olyan keretet, hangulatot ad, ami elvarázsolja az embert.
    Viszont egy kéréssel is fordulnék hozzád: a dalok közé be tudnád tenni a Hedwig's theme-et, és a Double trouble-t?

    Puszi: Lunie
    (merengőn így meg találsz, és tudom, hogy Egerszegi Gergelyt ír ki, de bátyám google-fiókjában vagyok benne, és lusta vagyok kilépni ;) )
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :D
      Mindjárt berakom!
      Puszi: Karool
      (a lustaság csodákra képes! ☻)

      Törlés
    2. Köszönöm szépen! :)
      Lunie

      Törlés
  3. Nagyon tetszik az új rész :) várom a folytatást

    VálaszTörlés
  4. Szia :)
    Wow... elsőre ennyit mondanék. :) Aztán meg azt, hogy hú...
    De komolyra fordítva a szót, sajnálom Elisát, hogy találkoznia kellett a vérszomjas, őrült anyjával, ami lássuk be nem jó párosítás, mert szerintem képes lenne megölni még a lányát is, ha kiderülnének a dolgai. Az meg aztán tényleg nagyon tetszik, hogy Elisa nem szívbajos, így szembeszállni Voldemorttal... (oké, így nem tűnik nagy dolognak, de ha abban a világban élnénk én biztos nem merném megtenni). Bírom, hogy nem alázkodik meg előtte, ezzel csak ezt akartam mondani, csak egy kicsit körülírtam előtt :P
    Aztán ott van még Draco is akinek, (nem meglepő) meg kell ölnie Dumbledoret. Igaz a filmben nem ő ölte meg és úgy sejtem a könyvben sem (nem hiszem, hogy ilyen fontos dolgot meg mertek volna változtatni a film rendezői), de nálad sosem lehet tudni, szóval előre félek. De persze nagyon várom is, bár ha leírod, hogy hogy történik meg, tuti sírni fogok, mert a filmen is sírtam mikor meghalt...
    Na de nem locsogok itt tovább, mert a végén még egy egész estét olvasmányt hozok össze itt neked és nem szabadulsz tőlem.
    A lényeg az, hogy imádtam és izgatottan várom a kövit, amit sajnos csak jóval később tudok majd elolvasni. :/
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm. :)
      Majd meg lesz magyarázva (egy idő után), hogy miért nem fél Voldemort-tól. Hú de megfogtok lepődni! :D
      A könyvben is Piton ölte meg, és ezen nem fogok változtatni! :) úgyhogy, nyugi! :)
      Semmi baj! :)
      Karool xoxo

      Törlés
  5. Tetsziktetsziktetszik!*-* Gyorsan kovetkezot!♡

    VálaszTörlés
  6. Hát ez valami hihetetlenül szuper. :)

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Most találtam rá a történetedre és IMÁDOM*.*!!! Alig várom a következő részt, mikorra várható? :)
    Egyébként nagyon tetszik a blogod kinézete, bár így hogy egyhuzamban olvastam el az összes részt a végén már ugráltak a fehér sorok a szemem előtt. :D Sok ihletet és időt kívánok, hogy minél előbb folytathassam az olvasást. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen. :) majd vasárnap hozom. :)

      Törlés