2014. augusztus 29., péntek

Huszadik fejezet

Döbbentem állam és néztem azt a pontot, ahol Dumbledore eltűnt. Először nem hittem el. Hiszen egy hatalmas mágus, akitől még a Nagyúr is fél nem halhat meg egy középpályás varázsló állt! Az lehetetlen!
- El innen, gyorsan! – mondta Piton, miközben Dracot és engem a kijárat felé lökött.
Ezek szerint mégis igaz. Úgy néztem Pitonra, mintha engem is meg akarna ölni. Hirtelen nem bírtam a közelében lenni. Úgy éreztem, hogy elárult. Sose voltunk puszi pajtások, de ezt nem néztem volni ki belőle. Hogy volt képes megölni azt az embert, aki elhitte, hogy nem a sötét oldalon áll, és azt, aki munkát ajánlott neki még akkor is, amikor mindenki azt hitte, hogy a Nagyúrnak kémkedik!? Monotonitással lépkedtem előre, nem figyelve semmire. Félig észleltem, hogy leértünk a csillagvizsgálóból, és hogy átkok röpködnek a fejem körül, de nem fogtam fel. Akkor „ébredtem” fel, amikor megcsapta az arcomat a hideg, esti levegő. Piton elkezdett minket húzni a kijárat felé, bizonyára azért, hogy onnan tudjunk dehopponálni.  Mikor elértük a vadőr kunyhót Hagrid kirontott rajta, hogy feltartóztasson minket. A halálfalók sorban szórták rá az ártásokat és átkokat, de azok nem használtak semmit, a származása miatt. Háborgó lelkem egy kicsit megnyugodott, hogy ez azt jelenti, hogy Hagridot legalább nem tudják megölni. Ekkor megjelent Harry. Célba vette Pitont, mire ő kiküldött minket a kapun. Először nem akartam menni, de Draco megragadta a kezem, és elkezdett húzni. Mikor kiértünk, megálltunk.
- Tudsz hopponálni? – kérdezte Draco.
- Nem! – törtem ki haragomban, és tehetetlenségemben. – Ha nem tudnád, még nem vagyok tizenhét éves.
- Jól vagy? – kérdezte Draco szemöldök ráncolva, miközben egy lépést hátrált.
- Hogy lennék már jól? – kérdeztem mérgesen, de nem kiabálva. – Megkínoztam egy embert, a szemem láttára megölték az igazgatót, és úgy üldöznek minket, mint a veszett kutyákat! Nem, nem vagyok jól! Tudod, nekem ott voltak barátaim! Hol van Rori? Hol van a többi barátom, akik bizonyára a halálfalók ellen harcoltak? Mert, hogy nekem ők a barátaim voltak…
- Nocsak, nocsak… - jött egy vérfagyasztó hang a hátam mögül.
Sejtettem, hogy ki volt az, aki hamarabb utolért minket, de azért megfordultam.
- Csak nem a Nagyúr ellenségeivel barátkozol? – kérdezte Greyback.
- Neked ahhoz semmi közöd, te ostoba korcs! – miután ezt kimondtam utána jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna.
Ez egyik pillanatban még dacosan a szemébe nézek, a másikban pedig már rajtam fekszik, és a fogát a nyakamba akarja mélyeszteni.
- Odstructo! – hallottam egy eszelős nő sikoltást, majd Greyback eltűnt rólam.
Draco azonnal ott termett, és felhúzott.
- Hogy merészelsz hozzá nyúlni a lányomhoz te ostoba kutya. – hallottam anyám hangját.
Greyback az egyik fa alatt feküdt, anyám pedig előtte állt, kivont pálcával. A vérfarkas felnevetett.
- Ugyan már Bella! Mindannyian tudjuk, hogy nem a te lányod!
- De igen! – kiáltott fel anya.
- Nem. – mondtam, mire mindenki felém fordult. – Nem vagyok a lányod, de viszont azt nem értem, hogy hogyan kerültem hozzád? Hol vannak az igazi szüleim?
Nem tudom honnan szettem a bátorságot, hogy ezt megkérdezzem, pláne pont ilyenkor, amikor inkább menekülnünk kéne. Valószínűleg a nagy adrenalin löketből, amit ez az este nyújtott.
- Én vagyok az anyád! – mondta eszelősen, miközben a pálcájával hadonászott.
- Ideje, hogy megtudja, Bella! – mondta nyugodt hangon Piton, mire mindenki felé fordult. Némelyikük kíváncsian, és páran semlegesen. Anyám pedig kérlőn. – A szülő anyád meghalt. Az apád pedig él.
- Mi? És hol van? – kapaszkodtam az utolsó szálba.
- A Malfoy kúriában. – mondta Piton.
Ki az? – kérdeztem magamba. Lucius bácsi nem lehet, mert ő még mindig az Azkabanban van. Akkor…? Ó te jóságos ég! Nem! Az nem lehet!
- Ugye nem? – kérdeztem kétségbeesetten.
- De igen. – mondta Piton, majd úgy folytatta, mintha semmi nem történt volna. – Ideje indulni! Bella te vidd a lányodat, én viszem Dracot.
Anyám oda állt mellém, kíváncsi arckifejezéssel. Hallottam, ahogy lassan mindenki dehopponált, de én még mindig ott álltam, és egy pontot bámultam a földön. Most már értettem, hogy miért mondta azt Piton, hogy „Ne válj olyanná, mint az apád!”. Nem akarta, hogy olyan legyek, mint Voldemort. Meglepődtem magamon, hogy még ha csak magamba is, de kimondtam a nevét.
- Hogyan? – kérdeztem anyámtól, amikor már mindenki eltűnt.
- Mit hogyan? – kérdezte türelmetlenül, és egy kicsit feszélyezetten.
- Hogyan lettem én a Nagyúr lánya?
- Remélem, nem kell elmagyaráznom, hogy hogyan lesz a gyerek!? – kérdezte undorodva.
- Nem! – néztem a szemébe. – Azt mond meg, hogy hogyan születhetett egy olyan embernek lánya, aki nem szeretett senkit. Hogy került össze any… azzal, aki megszült.
Gyorsan kijavítottam magam, mert nem akartam veszélybe sodorni amúgy is gyenge szálon függő életemet.
- Minden férfi egyforma. – mondta anyám, és most egy cseppet se hasonlított a hangja ahhoz, az emberhez, akit én Bellatrix Lestrange néven ismertem. Nem volt benne gúny, se örült szerelem. Csak egy átlagos nő hangja volt. – Minden férfi vágyik a testi kapcsolatra. A Nagyúr esetében ez nem vágyban fejeződött ki, hanem kíváncsiságban, ezért elküldött, hogy keresek egy boszorkányt. Mikor visszatértem a kiválasztottal, egyszerűen beküldtem a szobájába. Onnan összeverve és terhesen jött ki. Persze akkor még senki nem tudta, hogy terhes. Felejtés átokkal elfejtettük vele, hogy mi történt, és elengedtük. Mikor megtudtam, hogy terhes, elkezdtem figyelni. Mindig is vágytam egy gyermekre, ráadásul száz százalék volt, hogy a Nagyúr az apuka, mert a boszorkány nem feküdt le senki mással. Ezért, mikor megszült téged megöltem, és elvettelek tőle.
Dermedten hallgattam végig az egészet. Úgy mesélte el, mintha egy esti mesét mesélne. Magamban hozzá gondoltam azokat a részeket, amiket biztos, hogy kihagyott. Például azt, hogy ő is felkínálkozott, mikor a Nagyúr kifejtette a nők utáni kíváncsiságát. Kihallottam a hangjából a rejtett féltékenységet, amiért nem őt választotta.
- Ő tudja? – kérdeztem egy kis idő, hallgatás után.
Nyugodtan álldogáltunk a Roxfort kapuja előtt. Biztos, hogy már azt hitték, hogy minden halálfaló elhagyta a környéket, és valószínűleg épp Dumbledore-ral vannak elfoglalva.
- Igen. Pont azelőtt árultam el neki, mielőtt elment volna Potterékhez.

Ezek után gondolhatjátok, hogy mennyire nem voltam hajlandó társaságba menni. Bezárkóztam a szobámba, és nem mentem ki a szobámból. Anki hozta nekem az ételt, amikhez gyakran hozzá se nyúltam. Végig azon kattogott az agyam, amit megtudtam, plusz azon, hogy mi lesz ezek után. Nem járkálhatok úgy tovább a világban, mintha nem történt volna semmi. Először nem voltam hajlandó elfogadni, hogy Voldemort az apám. Mi9óta Dracora bízta, hogy ölje meg az igazgatót, nem is találkoztam vele. És nem is akartam. Ez a gondom teljesen kiverte a fejemből azt, hogy Dumbledore meghalt. Viszont megoldást találtam pár megoldatlan rejtélyre. Például azt, hogy Lucius bácsi miért nem szeretett soha. Ő tudta. Tudta, hogy kinek a lánya vagyok. A néha erőszakosságomra is meg van az ok. Öröklött. Valamint sejtettem, hogy ez a szelemmé válós dolgot is neki köszönhetem. Ő egy nagyon erős varázsló, amiből én is örököltem valamit. Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen, aki ezzel a képességgel rendelkezik. Vagy annyira ritka, hogy senki nem foglalkozik vele, vagy akik olyanok mint én titokban tartják, hogy ne szólják le őket.
Éppen az aznapi ebédemmel szemeztem, amikor valaki kopogott az ajtómon. Sejtettem, hogy ki az, ezért nem is válaszoltam. Draco minden nap, amióta hazajöttünk bekopogott egyszer a szobámba. Egy hangos pukkanást hallottam, amitől úgy megijedtem, hogy leesetem az ágyról. Mikor végre sikerült visszamásznom, észrevettem, hogy Draco ül az egyik fotelemben.
- Hogy jutottál be? – kérdeztem kíváncsian.
- Hopponáltam.
- Mióta tudsz?
- Amióta te ilyen kíváncsi vagy! – válaszolt mosolyogva.
- Szóval ez volt az első. – állapítottam meg.
Draco felállt, oda jött hozzám, és leült az ágyamra.
- Hiányoztál. – mondta, miközben az arcomat vizsgálta. – Ugye végre vége van a depressziós időszakodnak?
- Nincs. – mondtam, miközben neki dőltem.
Jól esett a közelsége, és most hogy itt volt, nem akartam elengedni. Átkarolta a vállamat, és elterültünk az ágyon. A fejemet a mellkasára helyeztem, és hallgattam a szívverését, ami számomra megnyugtatóbb volt, minden másnál.
- Tudod, engem nem érdekel, hogy ki az apád. Az nem változtat semmin. Attól én, még ugyan úgy szeretlek. – simogatta a hajamat.
- Én is szeretlek. – mást nem is kellett mondanom.
Jól éreztem magam, mert tudtam, hogy tartozok valahova, és hogy valaki szeret, és viszont szerethetek valakit. Ez volt számomra a legfontosabb, mert ez különböztetett meg apámtól. Az, hogy én tudok szeretni, és hogy engem szeretnek.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Na hali! ;)
Tudom, hogy nem szokásom ilyen hamar hozni, de holnap akartam, de kiderült, hogy valószínűleg holnap nem tudok gépezni, és mivel kész volt a fejezet, felraktam.
Na ki lepődött meg? És ki nem? Jól vezettem fel a helyzetet, és érthető volt, hogy mi történt?
Erre most nagyon kíváncsi vagyok, szóval kérlek válaszoljatok! ☻
A kövi rész csak jövőhéten szombaton lesz fenn, szóval csak akkora várjátok. 
Ezzel a fejezettel vége a második évadnak, és most jön az utolsó, vagyis a harmadik évad! ♥

Köszi, hogy elolvastad!
Karool

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de azt hiszem, hogy ez a rész volt az összes többi közül a legjobb!! :P (remélem kicsit megijedtél, mert csak így tudok visszavágni a részek miatt) :DD
    Szegény Piton :( mindig mindenki gonosznak gondolja közben meg ő az egyik legjobb, legbátrabb ember abban a világban. De ez már csak így megy, ha kettős ügynök vagy :DD
    Aztán itt van ez az Elisa Voldemort lánya dolog... Hát komolyan nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy majd az derül ki, hogy Elisa Harry rokona vagy valami ilyesmi. De ez... Szegény Elisát ha eddig utálták mi lesz akkor, ha kiderül, hogy ki az igazi apja? Eddig sem volt túl jó élete, de ezután... Ez a Draco-Elisa jelenet a végén pedig nagyon aranyos volt. :)
    Szóval így a kommentem végén úgy érzem még egyszer el kell mondanom, hogy ez volt eddig a legjobb rész (bár a többi is nagyon tetszett)!!! :D
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, most ki a gonosz? :D
      Az úgyis változni fog! :P
      Majd kiderül! :D
      Karool

      Törlés
  2. Imádlak te lány!!!! <3. Egyszerűen zseniális amiket összehozol ezen a blogon. Minden ùj rèsznél szinte örömtámcot járok, mikor meglátom h megjelent. :) Zseniális!!! És igen, meglepődtem. Viszont nagyon tetszik, Draco és Elisa viszonya.!!!:) Igy tovább! *-*

    VálaszTörlés
  3. Én nagyon meglepődtem erre nem számítottam. Még mindig zseniálisan írsz. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Hú, most nem bírom ki, hogy ne írjak.
    Nem gondoltam, hogy ez lesz, vagyis hogy van. :) Azt sejtettem, hogy valami különös van abban, hogy nem fél Voldemorttól, de hogy az apja! Tisztára ledöbbentem, erre nem gondoltam. Nagyon tetszett, hogy Bellatrix normálisan beszélt, erre szerintem a legtöbb ember nem is gondol, hogy tud olyat! :)
    Nagyon várom a következő részt, és főleg majd a nagy háborúra vagyok kíváncsi, de persze ez messze van. :)
    Csak így tovább, imádom a történeted! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm! :D Bellatrixel kapcsolatban meg annyit, hogy szerintem nem annyira gonosz, mint amilyennek mindenki gondolja. :D

      Törlés
  5. Juuuj! Hát... tényleg meglepődtem. Ez annyira... komolyan, 2× is el kellett olvasnom, hogy elhiggyem. Nagyon jól sikerült ez is, talán a legjobban az összes közül:D persze ez nem jelenti azt, hogy a többi nem tetszett:3 nem gondoltam volna, hogy Elisa Voldemort lánya...:o és Delisa még mindig asdfghjkl *----* nagyon imádom, tényleg*o*
    xxx

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Én most kezdtem el olvasni a blogot és sajnálom,hogy eddig nem találtam rá! :3 nagyon jol irsz és a történet is nagyon érdekes! És Delisát pedig imádom, annyira... cukik! :) nagyoooon várom a kövi részt!!! :))) <3

    VálaszTörlés
  7. Úristen!Erre végképp nem számítottam,csak ámultam ahogy olvastam,ez nagy fordulat volt!Imádtam ezt a részt és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra,csak így tovább!^^:3

    VálaszTörlés