2014. szeptember 14., vasárnap

Huszonkettedik fejezet

A hirtelen jött jó kedvemnek nagyon hamar vége szakadt, amikor megtudtam, hogy az esküvőt félbeszakították a halálfalók. A minisztert megölték, és a minisztérium elbukott. Úgy látszik Voldemort megerőltette magát, és tett valamit annak érdekében, hogy az emberek felfogják (már ha van olyan, aki még nem fogta fel), hogy tényleg visszatért, és átvette a hatalmat. Miután ezt megtudtam, napokig nem mertem Hermione után menni, mert attól féltem, hogy azt fogja gondolni, hogy ez az én hibám, és hogy tájékoztathattam volna. De hát én se tudtam! Anyám mondta ezt nagy boldogan, mikor visszatértek. Mikor végre rászántam magam, hogy megkeressem a lányt, mert meggyőztem magam, hogy biztos nem haragszik rám. Bár még mindig voltak félelmeim, de lenyeltem őket.
Egy ódon ház nappalijában bukkantam fel. A bútorok olyan régiek és porosak voltak, hogy már attól féltem, hogy ha valaki ráül, azonnal összeesik. Hermione a földön ült, a hátát a kanapénak támasztotta és egy könyvet olvasott, valamint tollal jegyzettel egy papírra. Körülnéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Harry és Ron nincs-e a közelben, majd láthatóvá váltam.
- Szia! – köszöntem, mire annyira megijedte, hogy összetintázta a pergament, amire éppen bőszen írt valamit.
- Nem tudnál úgy feltűnni, hogy nem ijesztesz meg? – kérdezte mérgesen, miközben elővette a pálcáját, és egy tisztító varázsigével leszívta a papírról a tintát.
- Bocs, de nem. – mondtam bűnbánó arccal. – Amúgy hol vagyunk?
Olyan szemekkel nézett rám, mintha megőrültem volna.
- Nem fogom megmondani, és jobb, ha nem is tudod meg. Nem személyes okból, csak mert így biztonságosabb nekünk. – próbált mosolyogni, de nem igazán jött neki össze.
Rosszul esett, amit mondott, de megértettem az indokait. Egy jó legilimentor egy másodperc alatt kiszedi a fejemből ezt az információt.
- Mit olvasol? – váltottam témát. 
- Bogárd Bárd meséit. – visszafordult a könyvéhez, mint ha itt sem lennék.
- Az mi? – kérdeztem kíváncsian, miközben leültem mellé, és belenéztem a könyvben. Egy perc után jöttem csak rá, hogy rúnákkal írták.
Hermione felemelte a fejét és gyanakvóan nézett rám.
- Tényleg nem tudod, hogy mi ez? – megráztam a fejem, mire folytatta. – Azt hittem, hogy ezeket a meséket az összes boszorkány és varázsló ismeri. Kivéve persze, ha nem vagy mugli születésű.
- Nem vagyok az, de nekem nem igazán volt gyerek szobám. Senki nem olvasott nekem meséket, és magamtól kellett megtanulni elaludni is. Most itt ecseteljem, hogy milyen sanyarú gyerekkorom volt? – grimaszoltam.
- Nem, bocsi, csak ideges vagyok! 
Nem kérdeztem meg, hogy miért, mert különben megint megkapnám, azt, hogy nem mondja meg, vagy egyszerűen csak azért ideges, amiért mindenki más, aki él és mozog a mágus világban. Pár percig csendben ültünk a földön. Hermione folytatta a fordítást, míg én csak jártattam a szemem a szobán.
- Elmondtam Ginny-nek. – szólalt végül meg a lány, miközben még mindig a könyvet nézte.
Először nem értettem, hogy mire gondol, aztán leesett, hogy arra, amit az esküvő napján beszéltünk. Egy pillanatig nem tudtam, hogyan reagáljak. Akadjak ki, mert veszélyezteti a helyzetemet, vagy ne érdekeljen a dolog, mert megbízok Ginny-ben, még akkor is, hogy ha ő nem bízik bennem?
- Mit mondott? – győzött végül a kíváncsiságom.
- Azt, amit én. Először ki volt akadva, de aztán megértette a dolgot. És mielőtt még megkérdezed, hogy miért mondtam el neki, azért, mert nem akarom, hogy mindenki úgy kezeljen, mintha leprás lennél, azért, hogy legyenek barátaid, akik melletted állnak, amikor visszamész a Roxfortba.
Nagyon meghatott, hogy ez értem tette. Szívesen megöleltem volna, ha nem vagyok szellem.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá fátyolos szemmel.
Ekkor végre rám nézett, és viszonozta a mosolyomat. Ezek után a beszélgetés sokkal könnyebben ment. Elmondtam neki, hogy nem tudtam, hogy mire készülnek a minisztériummal szemben, se a támadásról az Odúban. Megértette, és azt mondta, hogy sejtette. Eldöntöttem, hogy mostantól sokkal jobban odafigyelek az apró mozdulatokra és a jelekre, különben én leszek a világ legpocsékabb kémje. Közösen kitaláltunk egy tervet, amivel közelebb férkőzhetek a halálfalókhoz, de ezzel csak annyi bajom van, hogy macerás, és valószínűleg nem fogom tudni végig csinálni. Meg kell próbálnom! Végül a beszélgetésünknek a két fiú felbukkanása vetett véget. Visszatértem a testembe, a szobámba, ahol rajtam kívül volt még valaki.
- Hol voltál? – jött azonnal az aggodalmas faggatózás. 
- Mióta vagy itt? – próbáltam terelni a szót.
Draco vetett rám egy ne szórakozz velem nézést, de azért válaszolt.
- Fél órája. Szóval, hol voltál?
Válasz helyett felkeltem és oda mentem a szekrényemhez. Mikor kinyitottam, majdnem vissza is csuktam, de ahhoz a tervhez, amit kigondoltam, meg kellett tennem. Ki vettem egy méregzöld talárt, és leraktam az ágyamra.
- Elisa! – szólt rám figyelmeztetően Draco, majd ő is felállt.
- Jobb, ha nem tudod. Akkor legalább nem kell hazudnod, ha kérdezik. – válaszoltam tárgyilagosan.
Leültem a pipere asztalom elé, és felemeltem a szemceruzát és a szemfestéket. Úgy döntöttem, hogy a tervhez elég lesz egy alap smink is, mert még így is fel fogom hívni magamra a figyelmet, ugyanis, soha nem szoktam magam festeni, de ideje újítani, mert ez az egész jól jön az új énemhez.
- Mit csinálsz? – kérdezte, miközben oda állt a hátam mögé, és a tükörben nézte, hogy mit csinálok.
- Beújítok! – mosolyogtam rá gonoszan. 
- Ne játssz velem Elisa! – a hangja figyelmeztetőbben csengett, mint kellett volna.
Mikor kész lettem, megfordultam, felálltam és a szemébe néztem. A két karomat a vállára fektettem és a feje mögött összekulcsoltam, mire ő automatikusan megfogta a derekamat.
- Van egy tervem, hogy hogyan éljük túl ezt az egész helyzetet. Ehhez viszont olyanná kell válnom, mint a többi halálfaló. Mint az anyám. El kell érnem, hogy megbízzanak bennem. Olyan dolgokat kell megtennem, amiket nem akarok, de azt hiszem menni fog, mivel mégis csak Voldemort az apám. – a végére a hangom bizonytalanná vált, de nem hagytam, hogy ez kiüljön az arcomra.
Draco összerándult, amikor kimondtam a közismerten gyűlölt nevet, de nem tette szóvá. Valamint nem kezdett el tovább faggatni, csak aggodalmas arccal méregetett.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá, majd jutalmul hosszan megcsókoltam.
Mikor elengedtük egymást, kibontakoztam az öleléséből, és oda léptem a talárhoz. Grimasszal az arcomon felvettem, és elindultam a fürdő felé, hogy átöltözzek.
- Itt maradsz? – kérdeztem kérlőn, és amikor bólintott, bementem a fürdőbe.
Átöltöztem, és mikor végeztem, megnéztem magam az egész alakos tükörbe. Jobban hasonlítottam valakire, mint azt akartam volna. A hajam kibontva, szinte már kócosan lógott a vállamra és az arcomba, a talár mély kivágása miatt a mellem nagyobb tűnt, mint általában. A ruha maga hosszú volt, így a lábam nem látszódott ki. Az ujja egészen a kézfejemig ért. A derekamnál le volt szűkítve, így jobban kiemelte az alakomat. Első gondolatom az volt, hogy úgy nézek ki, mint az anyám. Erre a gondolatra megborzongtam, de összeszedtem magam, és kiléptem, a szobámba.
- Na, hogy nézek ki? – fordultam körbe Draco előtt, majd megálltam, hogy az arcát vizsgálva megállapítsam a véleményét.
Ez nem volt nehéz. Kisé tátott szájjal bámult. Többször is végig nézett rajtam, de a szeme folyton vissza ugrott a dekoltázsomra. Fiúk! – magamba mosolyogva megráztam a fejem.
- Igazán… - meg kellett köszörülnie a torkát, mert nem tudta volna tovább mondani. – Igazán gyönyörű vagy.
- Köszönöm. – mondtam elégedetten, majd odamentem hozzá, és megöleltem.
Azonnal viszonozta az ölelést.
- Mostantól mindig ilyen ruhákban fogsz járni? – a hangjából kiérezhető volt a birtoklás vágy, amitől elmosolyodtam.
- Az a terv. – mondtam.
- És ha nem engedélyezem? – most már harag is volt a hangjában.
- Nem fogok engedélyt kérni, nagyokos! – nevettem fel, mert egyszerűen nem találtam benne semmi ijesztőt. 
Hirtelen a levegőben találtam magam, majd az ágyamon. Draco azonnal felém kerekedett. Annyira meglepődtem, hogy nem bírtam megszólalni.
- Azt hiszem, hogy akkor én is gyilkossá fogok válni. – volt a hangjában valami őrület, amitől kicsit megijedtem.
- Miért?
- Viccelsz? Mindenki téged fog nézni! Valószínűleg van annak oka, hogy ilyen kivágott talárban mászkálj. Ha lehet, ne nézz hülyének!
Egy percig elgondolkoztam azon, hogy mit is mondhatok el neki.
- Igen, ez is benne van. De hidd el, hogy nem önszántamból csinálom. Meg kell tennem, különben sose lesz, vége ennek az egész én vagyok a Nagyúr és te vagy a szolgám őrületnek. Ha a bizalmukba férkőznék, és megtudom, hogy mire készülnek, akkor meg tudom védeni azokat, akiket szeretek. Így téged is meg tudlak védeni. – rámosolyogtam.
Pár pillanatig elgondolkozott azon, amit mondtam, és bár az arcán lévő birtokló nézés nem változott meg, megértette, hogy mit, miért teszek. A következő pillanatban a szája már a számon volt, és olyan intenzitással csókolt, mintha meg akarna jelölni, hogy az övé vagyok, és én ez ellen nem tiltakoztam.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Halika! :)

Bocs, hogy csak ma hoztam az új részt, de tegnap nem értem rá.
A részről annyit, hogy remélem érthető, hogy mi történt a végén, amit nem írtam le, mert nem igazán szerettem volna részletezni. Szóval... khm. ☻
Hogy tetszett? :*
Köszi, hogy elolvastad! :)

Puszi, Karool

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! :) Kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakulnak a dolgok ezek után - bár ezt minden fejezet után benyögöm... :D
    Csak azt akartam kérdezni, hogy nem-e lehetne egy kicsit nagyítani a betűkön, mert elég nehezen olvasható? Ez csak ötlet, de szerintem sokaknak könnyítés lenne. :)
    Csak így tovább, nagyon izgi! :)
    Giger

    VálaszTörlés
  2. Na helóóó!!! :D
    Hát ez nagyon tetszett! Kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz pontosan a terv, mert azon kívül, hogy beépül, nem árultál el semmit, bár tudom, hogy direkt, csak, hogy kínozhasd az olvasóidat. De már meg sem lepődöm ezen, mert gonosz vagy! :DD (Persze valahol minden író az...)
    Ahw... és egy csomó Delisa rész is volt ebben a részben, amit már (szerintem) mindannyian vártunk. A végéről annyit mondanék, hogy először nem esett le, hogy azért nem írtad tovább a történteket, mert... mind tudjuk miért, de aztán hatalmas koppanással végül leesett. XD Kicsit lassú ma a felfogásom, nézd el nekem. :) Meg olyan cuki volt, hogy Draco aggódott érte, meg, hogy nem akarja, hogy olyan ruhákban legyen... *-*
    Szóval összegezve csak annyit mondanék, hogy NAGYON tetszett ez a rész is!!
    Amúgy kitérve az előző résznél a válaszodra, nem is tudtam, hogy egyidősek vagyunk... Azt hittem, hogy fiatalabb vagy nálam, bár nem tudom miért gondoltam ezt... na mindegy. :) És ezzel kapcsolatban volna két kérdésem: 1. Te félsz az érettségitől? 2. Mit táncoltok szalagavatón? :D
    Angi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :)
      Tudom, hogy gonosz vagyok már egy párszor elmondtad. :)
      1. Rettenetesen, főleg, hogy minden nap, minden órán, minden tanár minimum egyszer elmondja... te?
      2. Keringő meg egy UV lámpás tánc. én az uvésbe leszek benne. :) ti?

      Törlés
    2. Szia! :)
      1. Hát én igazából csak a spanyol érettségitől félek, a többitől nem igazán...
      2. Az tök jó lehet! Egyszer farsangkor mi is csináltunk olyat és jól nézett ki (ha mondhatok ilyet a beképzeltség látszata nélkül...) és mi paso doble-t táncolunk :)

      Törlés