2014. szeptember 28., vasárnap

Huszonnegyedik fejezet

Mint kiderült a két új tanár a Carrowk testvérek voltak. Amycus a testvérek közül a férfi, a Sötét Varázslatok Kivédését tanítja, de az első órán bejelentette, hogy ha valaki így meri hívni a tantárgyat, azt megátkozza. Mostantól az SVK óra át lett keresztelve Sötét Varázslatok órára.
Viszont az új Mugliismeretek tanárnak kimondottan örültem. Őt nem lesz nehéz féken tartani, mert már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor én mérges vagyok. Ugyanis Alecto Carrowk volt az a nő, akit tavaly évvégén megkínoztam. Már az első ilyen óránk igen izgalmasan telt. Belevetettem magam a tervembe, ami az volt, hogy szépen fokozatosan megtöröm őket. Először a nőt, aztán a testvérét, végül jön Piton. Az utolsó része lesz a legnehezebb, de mit veszíthetek? Már mindent elvettek tőlem. Kivéve Dracot, őt pedig meg fogom védeni akár az életem árán is.
- A nevem Alecto Carrowk, de nektek csak tanárnő vagyok. – Úgy nézett végig a termen és a benne ülő diákokon, mintha egy lepra tanyán lenne.
A Griffendélesekkel van közös Mugliismeret óránk, így rájuk meg különösebben úgy nézett, mintha bármelyik pillanatban előrántaná a pálcáját, és kinyírna párat. Még egyszer végig hordozta a szemét az osztályon, majd megállapodott rajtam. Az arca egy perc alatt megváltozott. Félelem suhant át rajta. Édesen rámosolyogtam, miközben a pálcámmal játszottam a kezembe.
- A pálcákat eltenni! – adta ki a parancsot, de senki nem mozdult, mert csak nekem volt elől.
- Nem. – mondtam határozottan, miközben tovább mosolyogtam, azzal az ártatlan-vagyok mosolyommal, amit eddig nem sokat használtam. Nem igazán vagyok ártatlan típus.
- Tessék? – a hangjában harag és félelem vegyült, amitől szinte sikítva beszélt.
- Jól hallotta tanárnő. – nyomtam meg az utolsó szót. – Hátha valaki rossz kislány lesz, és meg kell büntetni.
Szemétség volt tőlem felhasználni ellene a félelmét, de elvesztettem az összes együttérzésemet azokkal szemben, akik apám követői. Már az égész osztály minket bámult. Kihívóan néztem Carrowk-ra, miközben félszemmel láttam, ahogy Rori magában kuncog. Neki mindent elmeséltem, és megígérte, hogy segíteni fog, amiben csak tud. Ezzel keresztbe tesz az apjának, ráadásul tesz egy baráti szívességet. Nem csak nekem, de mindenki másnak is.
Alecto arca elborult és elfordította a fejét. Az óra hátralévő részében nem nézett vissza rám. Meglepően nyugodt óránk volt. Csak párszor hangzott el a mugli szó helyett az, hogy korcs, vagy ostoba teremtmény. Mikor megszólalt a csengő ő volt az első, aki elhagyta a termet.
- Biztos fut és elmondja a bátyának, hogy mit csinált vele a csúnya-csúnya Elisabeth Lestrange. – mondtam Rorinak kissé síros és gügyögős hangon.
Rori felnevetett, és másokat is láttam kuncogni körülöttem, ami jó érzéssel töltött el. A tervem második része ugyanis az volt, hogy mellém kell állítani a többieket. Egy olyan diákot nehezebb figyelmen kívül hagyni, aki mögött ott az egész iskola.
A következő óránk pedig SVK (márt csak azért is így fogom hívni!!!) volt. Kíváncsian vártam a „drága tanár úrra”. Amikor megjelent, és kinyitotta nekünk a terem ajtaját szúrós pillantással végig mért, mire én újra elővettem az ártatlan-vagyok mosolyomat. Betessékelt minket a terembe. Leültem legelőre, hogy rálássak. Ez volt vele a második óránk, de még nem jöttem rá, hogy hogyan lehet megtörni. Az egész pasas úgy nézett ki, mint egy szikla. Se a szél, se az eső, de még egy cunami se árthat neki. De most ahogy így néztem, rájöttem, hogy mi a gyenge pontja. A húga. Ha megtöröm Alectot, megtöröm őt is. Ez egész túl könnyűnek tűnt. Elkezdte az órát, miközben egyszer se nézett rám, így én se foglalkoztam vele. A gondolataimba merülve feküdtem a padon, amikor meghallottam a nevem. Kiegyenesedtem, és körbe néztem. Mindenki engem nézett. Belenéztem a tanár úr szemébe. A benne lévő bosszúvágytól egy kicsit megijedtem, de nem mutattam ki.
- Igen? – kérdeztem, mert nem tudtam hogyan kerültem szóba.
- Miss Lestrange, kérem, magyarázza el, hogy miért nem figyel az órámon! – halkan beszélt, de látszott rajta, hogy legszívesebben kiabálna, de nem teheti. Mégse kezdhet el kiabálni a főnöke lányával.
- Azon gondolkoztam, hogy miért büntetnek minket! – dőltem hátra egy hatalmas sóhaj kíséretében. – Miért kapunk mi mindig ilyen szerencsétlen tanárokat? Nem tudja véletlenül, tanár úr?
Ismét elértem a feszült csendet. A többiek köztem és a Carrowk között kapkodták a fejüket.
- Ezt hogy érted? – szűrte a foga között.
- Úgy értettem, ahogy mondtam! – csóváltam a fejem. – Erről beszélek! Olyan tanárokat kapunk, akik még egy tök egyszerű mondatot se tudnak értelmezni.
- Ez igaz! – kontrázott rá Rori, bólogatva.
- Ugye? – kérdeztem vissza ránézve, mire még jobban rázta a fejét.
- Idefigyelj Lestrange! – kiabálta Carrowk. – Tudom, hogy mi a célod, de biztosíthatlak róla, hogy nem fogod elérni.
- Ó, de hogy nem! – mondtam magabiztosan. – Hiszen most is sikerült!
Carrowk éppen mondani akart valamit, amik Hóborc lebegett be a csukott ajtón. Valami nótát dúdolt, és kíváncsian nézett körbe, hátha talál valami rend bontani valót.
- Hé Hóborc! – kiáltottam oda neki. – A tanár úrnak szüksége van egy kis fürdésre.
Rámutattam Carrowk-ra, majd a nagy vázára, ami a tanári asztalon volt. Hóborc elmosolyodott, és elindult a váza felé. Carrowk előkapta a pálcáját, hogy azzal űzze el a szellemet, de semmi haszna nem volt. Az átkok és rontások átrepültek rajta. A kopogó szellem felemelte a vázát, és Carrowk-ra borította az összes benn lévő vizet. A tanár úr csak tátogni tudott, míg a többiekből kitört a nevetés. Én csak mosolyogtam.
- Elég volt! – kiáltotta Carrowk, majd rám nézett kidagadó erekkel a homlokán. – Nyomás az igazgatóhoz!
Engedelmesen felálltam, felvettem a cuccomat, és elindultam az ajtóhoz. Amikor odaértem, még visszafordultam.
- Nézze a jó oldalát! Legalább végre megfürdött! – nevettem, majd becsuktam az ajtót.

Az izgatói iroda ugyanúgy nézett ki, mint Dumbledore korában. Piton semmit nem rakott át. Még az aranyülő rúd is ott volt, ami régen a főnix madár lakhelyéül szolgált. Maga az igazgató, mármint Piton a nagy asztal mögött ült, és amikor beléptem kíváncsian felnézett. Összeráncolta a szemöldökét, mire én odaléptem elé, és leültem a székre.
- Mit akarsz? – jött a nem túl kedves kérdés.
- Én semmit! – tettem fel a kezem védekezés képen.
- Akkor miért vagy itt? – kérdezte idegesen.
- Hát, mert egy idegesítő, abnormális, halálfaló, új tanár felküldött. – mosolyogtam rá.
- És miért küldött fel? – kérdezte mézes-mázosan. 
- Megkérdeztem tőle, hogy miért mindig ilyen rossz tanárokat kapunk, majd leszóltam, mert nem értett meg egy mondatot, majd ráuszítottam Hóborcot, aki leöntötte egy váza vízzel. Csak ennyi. – legyintettem.
- Csak? – kérdezett vissza Piton mérgesen, mire bólintottam.
- Csak.
A kezébe temette az arcát, miközben motyogott valamit. Pár percig így maradt, majd elvette a kezét, és rám nézett. A szemébe ott volt a fájdalom, és a gyötrődés. Ha ezt egy másik ember szemébe látom, azonnal megsajnálom, de az ő esetében nem.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte meggyötörten.
- Hogy miért? – kérdeztem vissza felháborodottan. – Nagyon is jól tudja, hogy miért csináltam, ne tettese itt nekem a hülyét! Utálom az apámat, utálom a halálfalókat, és utálom magát is. Elegem van abból, hogy mindig úgy kell cselekednem, ahogy mások elvárják. Elegem van abból, hogy félnek tőlem az emberek, amikor meglátnak, mert egy olyan ember az apám, akit gyűlölnek. Maga nagyon is jól tudja, hogy milyen vagyok, mert átlát rajtam, és akár hiszi akár nem, én is tudom, hogy maga milyen. Nem az a gyáva gerinctelen alak, aminek sokan gondolják. Tudom, hogy nem önszántából ölte meg Dumbledoret, de megtette, és ezért utálom. Ő volt az egyetlen ember, akitől Voldemort fél, és most már nincs többé. Harry pedig odakint bolyong egyedül, és nem tudunk neki segíteni, mert akkor kinyírnak minket. Ebből van elegem! Szembe fogok szállni apámmal, mert nem félek tőle, pedig tudom, hogy kéne, de a harag elnyomja a félelmemet. Ugyanez van magával is! Nem. Félek. Öntől. Adjon büntető munkát, vonjon le pontokat, vagy rúgjon ki az iskolából! Nem érdekel, de nem fogom abba hagyni, amit elkezdtem. Nem fogom feladni a harcot, amíg Voldemort és a többi undorító halálfaló el nem tűnik a föld színéről. Örökre. És ha ehhez az kell, hogy feláldozom magam, akkor megteszem. Megteszem azokért, aki előtt még ott az egész élet, megteszem a következő generáció miatt, hogy egy olyan világban nőjenek fel, ahol nem kell rettegniük.
Piton szó nélkül végig hallgatta a mondandómat. Mire befejeztem alig kaptam levegőt. Visszarogytam a székre, ahonnan nem sokkal ezelőtt álltam fel.
- A barátaidra nem gondoltál? Dracora?
- De igen, gondoltam. Egyetlen barátom van, akivel nyíltan beszélgethetek, és ő mellettem áll. Azok, akikkel nem tudok beszélgetni, ők pedig alapból ezt csinálják. És ne merje nekem felhozni Dracot, mert mindent megtettem azért, hogy mindenki azt higgye, hogy utálom. Már egy hete nem beszéltem vele, még csak nem is láttam, és nagyon hiányzik, de ha ez kell ahhoz, hogy nyerjünk, és biztonságban tudjam, akkor megteszem. És egy tanács, igazgató úr! Ne is próbálkozzon azzal, hogy vele fenyeget vagy zsarol, meg, mert ha megtudom, hogy valaki hozzá mer érni, azt kinyírom. És most nem viccelek.
Minden egyes szavamat komolyan gondoltam, és bár sose hittem volna, hogy ezt én valaha ki fogom ejteni a számon, most megtettem. Megijedtem magamtól, de az elhatározás, ami a szívemben lakozott erősebb volt minden félelemnél. Féltettem Dracot, mert nem akartam, hogy baja essen, de ha betartja az egyezségünket, akkor nem lesz semmi baja. Legalább is ajánlom! Az, hogy ezt elmondtam Pitonnak felveti a kérdést, hogy vajon nem fogja-e tovább adni, de nem érdekel. Van egy olyan érzésem, hogy Piton egyáltalán nem gonosz, és hogy a tervem nála biztonságban van.


•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Hali! :) na itt a huszonnegyedik rész. :)
Nagyon örülök az 51 feliratkozónak, meg a sok pipának, de egy kicsit rosszul esik, hogy nem mondtok véleményt a részről.
Köszi, hogy elolvastad, és remélem, hogy tetszett! :)

Puszi, Karool

10 megjegyzés:

  1. Istenen. Imadom. Ez a kedvenc blogom. Minden nap varom, hogy hatha van egy kis reneny, hogy elobb felrakod a reszt, pl. Pentek. Vagy nem tudom. Egyszeruen imadom. :) *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) sajna megint csak vasárnap tudom hozni az új részt! :(

      Törlés
  2. Hú, nagyon tetszett! :)
    Az ahogy idegesíti a tanárokat...! Már csak azt remélem, hogy Dumledore Serege sem marad ki a dolgokból, de ha igen, akkor is tovább olvasom. :)
    Egyébként nagyon tetszik az, ahogy fogalmazol. Tudom, milyen nehéz tökéletes körmondatokat írni, és ez az, ami miatt egy blog képes magával ragadni. Nem sok HP fanfictiont olvasok folyamatosan, mert a legtöbb helyen végtelen a helyesírási probléma, és borzalmasan sietnek a történettel. Persze, ez nem olyan mint egy könyv, szinte minden fejezetben kell hogy legyen izgalom, és kiderüljön valami, de ez nem ugyan az a kategória. Minden esetre nagyon fogom hiányolni, ha befejezed, és ha esetleg ezután lesz egy másik történeted ( mindenki magából indul ki - és én szeretnék még írni ) akkor biztosan elolvasom.
    Szóval nagyon jó lett, és csak így tovább! :)
    Giger

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!
      Benne lesznek! :) és persze, fogok még írni! :)

      Törlés
  3. Nekem is borzasztóan tetszett. rengeteg lehetőség van ebben a történetben, tehát nagyon várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!:3
    Hű...ez egyszerűen tökéletes. Imádom. A kedvenc blogom, ennél tényleg nincs jobb*-*
    Rég kommenteltem és ezer bocsi miatta, de sok dolgom volt és nagyon nem is tudtam olvasni a blogot:s
    Nem akarom azt leírni amit a korábbi részeknél leírtam, szóval csak annyit mondok: TÖKÉLETES:3
    Várom a következőt*--*
    xx

    VálaszTörlés